Akinek feje felett lebeg a börtönbe zárás büntetése, az minden lehetőséget megragad arra, hogy elkerülje. Természetes emberi reakció, hogy nem akarunk egy apró cellában senyvedni, mégha az elítélt is követte el a bűncselekményt és megbánta is tettét. A reintegrációs őrizet a nevében viseli a vélhető célját, mégpedig, hogy az elítélt visszavezethető legyen a társadalomba, miután bűncselekményt követett el, hogy többet ne forduljon elő az, hogy a bűn útjára lép.
Nagyobb a lehetőség arra, hogy átgondolja tettét, mélyen megbánja azt, és közben elkerüli a börtön falai között megtapasztalható elszigeteltséget, és azt az érzést, hogy a bűnözők közé tartozik, és azt a gyötrő gondolatot, hogy fog új életet kezdeni. Ennek talán nagyobb hatása lehet, mint a börtönnek abból a szempontból, hogy az elkövető nem bűnelkövetőként a többi elítélt közé beilleszkedve fogja magát számontartani, vélhetően kisebb esély lesz arra, hogy bűnözőként fogja leélni az életét.A helyzet azonabn nem ennyire fehér és fekete, nem azt jelenti, hogy a reintegrációs őrizet lehetőségét elnyerő bűntettesek megmenekülnek a börtöntől, a dolog sokkal árnyaltabb ennél.
Viszont kérdés, hogy ki élhet ezzel a lehetőséggel, és ki van kizárva a reintegrációs őrizet lehetőségéből.A büntetés-végrehajtási intézet hivatalból vizsgálja azt, hogy ki felel meg az reintegrációs őrizet lehetőségének, és abban az esetben tájékoztatja is az elítéltet. Az őrizet, vagyis a feltételes szabadságra bocsátás előtt az elítéltet meghallgatja a büntetés végrehajtási bíró, de ettől el is tekinthet ha úgy dönt. Az eljárást a reintegrációs őrizet végrehajtására kijelölt lakás elhelyezkedése szerint illetékes büntetés-végrehajtási bíró folytatja le.
A reintegrációs őrizet 2015 óta törvénybe iktatott intézmény, amely keretében lehetősége van az elítéltek egyes csoportjainak, hogy a részükre kiszabott büntetésből az szabadulás előtti egyedileg meghatározott időt ne a büntetés-végrehajtási intézetben, hanem otthon töltsék el egyfajta házi őrizetben úgy, hogy közben munkát végeznek, vagyis majdnem úgy élnek mint bárki más, csak bizonyos feltételekkel. A szabályain 2017. január 1-től változtattak, így a feltételek még kedvezőbbek lettek.
A reintegrációs őrizetet az elítéltnek kérelmeznie kell személyesen vagy ügyvédje útján, mely kérelmet a büntetés végrehajtási intézet megvizsgál, véleményez és a reintegrációs őrizet lehetőségéről a büntetés-végrehajtási bíró dönt. A kérelmeket egyedileg vizsgálják meg, megnézik, hogy a kérelmező esetében célszerű e ezt alkalmazni, van e, lesz e és milyen hatással az elítélt jövőbeni magatartására és még számos szempontot meg kell vizsgálni a kérdés eldöntése előtt. Nyilván az sem mindegy, hogy milyen bűncselekményt, milyen súlyos tettet követett el valaki, azt szándékosan, avagy gondatlanságból követte el. Ezt figyelembe véve a reintegrációs őrizet lehet 1 éves időtartamú vagy 10 hónap időtartamú. Gondatlanságból elkövetett bűncselekmény esetében szinte bárki reintegrációs őrizetbe helyezhető, míg a szándékosan elkövetett bűnelkövetés esetén már több feltételnek is meg kell felelni.
Talán érthető és társadalmilag elfogadott feltétel, hogy aki személy elleni erőszakos bűncselekményt szándékosan követ el, az kívül esik a reintegrációs őrizet lehetőségén, továbbá az sem élhet ezzel a lehetőséggel, aki visszaesőnek minősül és akit több int öt évre ítéltek el. Ezeken túl mé ki van zárva az, akinek más végrehajtandó szabadságvesztése is van, vagy előzetesben van más ügyből kifolyólag.
Nyilván a reintegrációs őrizetet is meg lehet szüntetni, ha valaki nem tartja be a számára előírt szabályokat, úgymint megsérti a lakhely elhagyásának rendjét, mert nem úgy és akkor és olyan okból hagyja el, ahogyan azt számára engedélyezték: munkába járás, bevásárlás, gyógykezelés és tanulmányok folytatása megengedett, de csak a meghatározott módon és időben, aki ezt akár egyszer is megsérti, megszüntethetik a reintegrációs őrizetét és vissza kell mennie a börtönbe, hiszen ezeket a tevékenységeket folyamatosan ellenőrzik, hogy betartásra kerülnek e.
Vélemény, hozzászólás?