A bűnügyekről szóló cikkek alatt általában kétféle hozzászólást láthatunk. Egyik a sajnálkozó, a másik pedig a „na, ha engem próbáltak volna meg, lecsaptam volna egy …”, „..ha velem történt volna meg, én biztos hogy…” stb. kezdetű szövegeket olvashatunk. Nem meglepő, hogy egy erőszakos bűnügyet taglaló cikk olvasásakor végigfut az agyunkban, hogy vajon mi mit tettünk volna ebben a helyzetben, ha éjjel megpróbálnak álmunkban kirabolni, vagy a sötét utcán megtámadnak. Természetes, hogy a legtöbbünk vagy a felháborodás miatt, vagy félelemből arra gondol, hogy bizony akárhogyan is, de megvédenénk magunkat.
Az elmúlt években a jogos védelemmel kapcsolatban megváltozott az ítélkezési gyakorlat, mert a bíróságok egyre több esetben felmentő ítélettel zárják azokat az élet és testi épség elleni bűncselekmények ügyeit, ahol a halált, vagy a sérülést egy jogtalan támadással szemben kifejtett jogszerű elhárító magatartással okoztak a megtámadottak.
Az állam feladata a jogtalanságot, jogsértéseket megakadályozni, illetve utólag kompenzálni.
Mivel azonban az állam a hatóságaival nem lehet mindig és mindenütt jelen, kénytelen megengedni, hogy maga védhesse meg magát mindenki a rendkívüli és jogtalan támadások ellen, különben nem is lehetne megakadályozni sok esetben a jogsértést.
A 2012. évi C. törvény a Büntetőtörvénykönyvről (Btk.) 21-22.§-ai szólnak a jogos védelemről.
„21. § Nem büntetendő annak a cselekménye, aki a saját, illetve a mások személye vagy javai elleni jogtalan támadás megelőzése céljából telepített, az élet kioltására nem alkalmas védelmi eszközzel a jogtalan támadónak sérelmet okoz, feltéve, hogy a védekező mindent megtett, ami az adott helyzetben elvárható annak érdekében, hogy az általa telepített védelmi eszköz ne okozzon sérelmet.
22. § (1) Nem büntetendő az a cselekmény, amely a saját, illetve más vagy mások személye, javai vagy a közérdek ellen intézett, illetve ezeket közvetlenül fenyegető jogtalan támadás elhárításához szükséges.
(2) A jogtalan támadást úgy kell tekinteni, mintha az a védekező életének kioltására is irányult volna, ha
a) azt személy ellen
aa) éjjel,
ab) fegyveresen,
ac) felfegyverkezve vagy
ad) csoportosan
követik el,
b) az a lakásba
ba) éjjel,
bb) fegyveresen,
bc) felfegyverkezve vagy
bd) csoportosan
történő jogtalan behatolás, vagy
c) az a lakáshoz tartozó bekerített helyre fegyveresen történő jogtalan behatolás.
(3) Nem büntethető, aki az elhárítás szükséges mértékét ijedtségből vagy menthető felindulásból lépi túl.
(4) A megtámadott nem köteles kitérni a jogtalan támadás elől.”
A megelőző jogos védelem (áramot vezetnek a kerítésbe, vagy mérget helyeznek el) esetén akkor biztosított és biztosít ma is büntetlenséget, ha a védelmi eszköz nem alkalmas az élet kioltására,valamint működése folytán kizárólag a jogtalan támadó szenved sérelmet,
a védekező a sérelem elkerüléséért mindent megtett, ami az adott helyzetben elvárható.
2011-ben az Alaptörvénybe is bekerült, mint büntethetőséget kizáró ok, vagyis, hogy mindenkinek joga van törvényben meghatározottak szerint a személye, illetve a tulajdona ellen intézett vagy az ezeket közvetlenül fenyegető jogtalan támadás elhárításához.
Jogtalan támadás és az elhárítás szükségessége, melyek megalapozzák a jogos védelmet.
Az új Büntetőtörvénykönyv vezette be a magyar büntetőjogba a szituációs jogos védelmet, vagyis bizonyos szituációkban nem kell vizsgálni azt, hogy szükség volt-e a védekezésre vagy sem, mert a személy elleni jogtalan támadáskor a törvény vélelmezi az elhárítás szükségességét.
Az alábbi esetekben úgy kell tekinteni, mintha az a védekező életének kioltására is irányult volna a jogtalan támadás: ha éjjel, fegyveresen, felfegyverkezve vagy csoportosan követik el, valamint ha a lakásba behatolva éjjel, fegyveresen, felfegyverkezve vagy csoportosan történik, illetve ha azt a lakáshoz tartozó bekerített helyre behatolva fegyveresen követik el. Az „ éjjel” a bírói gyakorlatban: Nagyvárosokban 11 és reggel 5 közötti időszak, míg vidéken este 10 és reggel 5 óra között van éjjel.
A fentiekből egyértelmű nem kell lennie, hogy szóbeli sérelmek esetén nem alkalmazható a jogos védelem, valamint megtorlásként sem (időbeli túllépés nem elfogadható a jogos védelemnél), kölcsönös kihívás sem tartozik ide, de a támadás kiprovokálása sem. Az anyagi javak elleni, közvetlen erőszakkal nem járó cselekmény elhárításaként sem tehetjük ezt meg (pl. metrón kizsebelnek)
A Kúria jogegységi határozata szerint a jogos védelem túllépéséért [Btk 22. § (3)] a védekező csak akkor felel, ha a jogtalan támadás belőle ijedtséget vagy indulatot nem váltott ki, s az enyhébb elhárítási módot tudatosan tette félre. A jogos védelmet a megtorlás eszközeként alkalmazta, hiszen a súlyosabban lépett fel a támadással szemben.
A Kúria 2017-ben felmentette a vádlottat minden ellene emelt vád alól, amikor is az autós a motoros tolvajokat elkezdte üldözni, hogy visszaszerezze az értékeit, miközben az egyik elkövető meghalt. Ez is jó példa arra, mennyire megváltozott a bírói ítélkezési gyakorlat ebben a tekintetben.
A végszükség
A Btk. 23. §-a foglalkozik a mások védelmében történő fellépéssel is.
(1) Nem büntetendő annak a cselekménye, aki saját, illetve más személyét vagy javait közvetlen és másként el nem hárítható veszélyből menti, vagy a közérdek védelme érdekében így jár el, feltéve, hogy a cselekmény nem okoz nagyobb sérelmet, mint amelynek elhárítására törekedett.
(2) Nem büntethető, aki azért okoz nagyobb sérelmet, mint amelynek elhárítására törekedett, mert ijedtségből vagy menthető felindulásból nem ismeri fel a sérelem nagyságát.
(3) Nem állapítható meg végszükség annak javára, akinek a veszély előidézése felróható, vagy akinek a veszély vállalása foglalkozásánál fogva kötelessége.
Vélemény, hozzászólás?