Új Ptk hatályba lépésével alaposan megváltozott az öröklés szabálya. Az új Polgári Törvénykönyv előtt a gyermekek örököltek az elhunyt után, a volt házastárs meg megörökölte a haszonélvezetet, amivel annyit tudott kezdeni, hogy mondjuk a gyerekek nem tudták kirakni a lakásból és eladni a megörökölt ingatlant. Nyilván az éremnek mindig két oldala van, így állhatunk ezen és a másikon is adott esetben, így bármelyikük helyzetét érezhetjük igazságtalannak.
Gyakori jelenség, hogy az elhunytnak a legutóbbi már a második vagy harmadik házassága volt, és az „új” asszony haszonélvezete uralja az örökösök, illetve a gyermekek ingatlanrészeit is. Özvegyi jogként láthatjuk bejegyezve pl. az ingatlan-nyilvántartásban.
Ez sok kellemetlenséget és vihart szított családokon belül, hogy az elhunyt vér szerinti gyermekei örökségén egy számukra idegen ember haszonélvezete „éktelenkedik”. Persze ez fordítva is kellemetlen lehet, harcolni a leszármazókkal.
Persze a témánk a törvényes öröklés rendje szerinti öröklés, ami azt jelenti, hogy ha nincs végrendelet. A lényeg a kötelesrész fogalmában van, hiszen ez alapján, aki kötelesrészre jogosult, annak még végrendelet esetében is meg kell kapnia a törvényes örökrész 1/3-adát! Vagyis nem az egy negyedét mint évekkel ezelőtt, hanem az új Ptk. alapján az egy harmadát annak, ami a törvényes örökrésze lenne, ha nem lenne végrendelet. Vagyis a kötelesrész összege is nőtt. Kötelesrészt pedig meg kell kapnia a leszármazónak, (ha nincs leszármazó, vagyis gyermek, akkor felmenőknek (azaz a szüleinek) és mostmár a túlélő házastársat is megilleti a kötelesrész. Így kizárni is csak a kötelesrészt meghaladó törvényes örökrészből lehet valakit. (A kizárás nem ugyanaz, mint a kitagadás! Kitagadáskor kötelesrész sem jár.) Az öröklési jogot kicsit bonyolult értelmezni és átültetni konkrét esetre, hiszen nagyon sok az egyedi eset, a kacifántos élethelyzetek.
A túlélő házastárs öröklése a leszármazók mellett holtig tartó haszonélvezeti jog az örökhagyóval közösen lakott lakáson és a hozzá tartozó berendezési és felszerelési tárgyakon, valamint egy gyermekrész a hagyaték többi részén. A házastárs igényelheti a haszonélvezeti jog megváltását.
Na de térjünk vissza az elhunyt túlélő házastársára, akivel történetesen együtt lakott közös ingatlanukban. Tegyük fel, hogy nem született gyermekük. Korábban az történt ilyenkor, hogy minden vagyont a túlélő házastárs örökölt meg. Most azonban már teljesen másképp van, ha még élnek vagy él az elhunyt szülei/egyik szülője. A túlélő házastárs örökli meg azt az ingatlant, amiben éltek, míg az ezen felüli vagyont fele-fele arányban örökli az elhunyt szüleivel/szülőjével. Vagyis, ha él még anyja, apja, akkor ők ¼-¼-et örökölnek, a túlélő házastárs meg ½-et. A túlélő házastárs tehát csak abban az esetben örökli meg valamennyi vagyontárgyát az elhunytnak, ha sem gyermekük nincsen, és az elhunyt mindkét szülője is elhunyt.
Nagyon fontos jogszabályi változás történt még, ami az élettársi kapcsolatokra vonatkozik. Már nem esnek az élettársak egy tekintet alá a házasságot kötöttekkel. A legjobb, ha már két ember együtt él, ha össze is házasodik, hiszen az egész eljárás ugyan annyi, mintha valaki bejegyzett élettársi kapcsolatot létesítene. Ha mégsem ezt az utat választják, akkor pedig érdemes végrendelkezni, ha valaki bejegyzett élettársára akar hagyni bármit is, hiszen a jogszabály módosítás óta mostmár nem esik egy tekintet alá a házastárssal, mert nem minősül a törvény szerint közeli hozzátartozónak. A kulcsszó tehát ott van, hogy a Ptk. meghatározza a közeli hozzátartozó fogalmát, mely felsorolásban nincs benne a bejegyzett élettárs, ő csupán mostmár hozzátartozó.
Aki végrendelet nélkül, 2014. március 15. után hal meg, arra, illetve az örököseire természetesen már az új Ptk. vonatkozik. Alapvetően, ha van végrendelet, abban az esetben a végrendelet keltét kell figyelembe venni, és a végrendelet keltekor hatályos jogszabályt. Vagyis, ha valaki írt egy végrendeletet még a halála előtt mondjuk egy évvel, ami 2014. március 15. előtt volt, és utána még szerzett egy ingatlant pl, akkor a vagyona a végrendelet szerint, a régi Ptk szerint lesz átadva, míg a végrendeletből kimaradt ingatlanra az új Ptk törvényes öröklés szabályai lesznek irányadóak.
Kitérve kissé a végrendelet szabályainak módosítására is, etekintetben is van változás, mégpedig a kitagadás területén. A törvény úgy fogalmaz, hogy a kitagadási okkal kapcsolatban, hogy: „ a tőle elvárható segítséget nem nyújtotta, amikor az örökhagyónak szüksége lett volna rá”. A jogalkotó nyilván itt olyan élethelyzetre akart kitagadási okot találni, amikor a szülőnek szorult helyzetében nagy szüksége lenne a gyermeke segítségére, de azt nem kapta meg. Persze ez már nem tartozik szorosan az öröklési illeték témához, viszont az öröklésnél lényeges szabály.
Visszatérve a túlélő házastársra tehát, ha házastárs elhunyt, akkor a gyerekekkel együtt örököl, egyenlő arányban, és így lehetőség van arra pl. hogy a gyerekek tőle megváltsák a részét, magyarul kifizessék őt a közös lakásból pl. és így csak a gyerekeké legyen a lakás. Azonban nem csak vagyont, hanem adósságot is lehet örökölni. Ha az elhalálozás után hagyatéki leltárt készítenek, abból kiderül, mekkora az adósság és mekkora a vagyon. Érdemes e örökölni, vagy jobb e visszautasítani a hagyatékot, ami az államra száll majd egy az egyben.
Az örökbefogadással kapcsolatos öröklési szabályok is részben változtak azzal, hogy míg korábban teljesen kizárták a vér szerinti szülők öröklését, addig ez ma már nem így van, de csak akkor örökölhet a vér szerinti szülő, ha az örökbefogadó közeli hozzátartozó volt, és az elhunyt után nincs leszármazó, se házastárs, sem az örökbefogadója nem él már.
A hagyatéki leltár elkészítése az elhunyt utolsó lakóhelye szerinti önkormányzat feladata, a hagyaték átadása pedig a közjegyzőé.(póthagyatéki eljárást az elhunyt utolsó lakhelye szerinti önkormányzatnál erre rendszeresített nyomtatványon lehet kérelmezni az indok megjelölésével)
„A házastárs vagy az élettárs javára az életközösség fennállása alatt tett végrendelet hatálytalan, ha az öröklés megnyílásakor az életközösség nem áll fenn, és az eset körülményeiből nyilvánvaló, hogy az életközösség visszaállítására nem volt kilátás és az örökhagyó nem akarta juttatásban részesíteni házastársát vagy élettársát.” (Ptk. 7:46. §)
Vélemény, hozzászólás?