Az alap felmondási idő, ha a munkáltató mond fel a munkavállalónak, 30 nap, ami a munkáltatónál eltöltött munkaviszony idejének függvényében meghosszabbodik, viszont annak felére fel kell menteni a munkavégzés alól a munkavállalót. Ha a felek állapodnak meg, akkor sem lehet több a felmondási idő, mint hat havi. A felmondási idő letöltése fontos kérdés, hisz a munkáltató védelmében is van úgymond, hogy ne léphessen fel hirtelen munkerő hiány.
A Munka Törvénykönyvének változásai többek között a felmondási időre vonatkozó szabályozást is érintették. A jogszabályok áttekintése, valamint azok alapos megismerése előnyére válhat, legyen akár munkaadói, akár munkavállalói szerepben. Ha ugyanis nem szabályosan mond fel, illetve adja be felmondását, akkor a jogait ismerő másik fél bizony akár munkaügyi bíróság elé is viheti a helyzetet. A korábbiakhoz képest megváltozott néhány elnevezés. A rendes felmondás helyett ma már csak a felmondás kifejezést használjuk, míg a rendkívüli felmondás helyett már azonnali hatályú felmondást ismer a törvény. Ami viszont maradt, az a felmondási idő számítása. Amennyiben sikerül elhelyezkednie, vagy éppen akkor talál egy, a jelenleginél nagyobb anyagi és személyi megbecsülést biztosító munkahelyet, mindenképpen érdemes tájékozódnia a felmondási idővel kapcsolatos aktualitásokról. Egyelőre úgy néz ki, hogy komolyabb változások nem várhatóak idén sem, de jó, ha tisztában vagyunk vele, mikor mi jár nekünk, ha elveszítjük a munkahelyünket.
Ha úgy hozza az élet, hogy a munkaadó felmond, rendkívül fontos, hogy odafigyeljen mindenre, nehogy az Önt megillető jogosultságokat ne kapja meg akár a felmondási időt, akár a végkielégítést illetően (ha megvan a megfelelő letöltött munkaév és jár). Persze nyilvánvaló, hogy ebben a lesokkoló helyzeben nem biztos, hogy a törvényi előírásokon jár az esze, sokkal inkább érdekli a jövőbeli megélhetés, valamint az álláskereséssel járó problémák, mégis fontos, hogy higgadtan gondolja át, milyen előnyökre tehetne szert még ebben az elsőre talán kilátástalannak tűnő helyzetben is.
Érdemes már a munkaszerződés aláírásakor odafigyelni a felmondással kapcsolatos előírásokra, hogy tisztában legyen azzal, milyen járandóságokra számíthat, illetve milyen kötelezettségek terhelik a cég felé, ha a helyzet úgy alakul. Akárcsak a munka elkezdésekor, így annak befejezése, felmondás során is fontos, hogy minden írásban történjen. A felmondást mind a munkáltató, mind a munkavállaló kezdeményezheti, munkáltatói oldalról azonban kiemelt jelentőséggel bír, hogy indoklásként milyen okok kerülnek megnevezésre. Ha ugyanis ezekbe jogosan bele lehet kötni, akkor a vége munkaügyi per is lehet.
Mint néhány más esetben, a felmondási időre vonatkozó szabályokkal is igyekszik a jogalkotó a munkavállaló érdekében fellépni. A felmondási idő kezdete az a nap, amikor közli a munkaadóval az ez iránti igényét. E szabálytól eltérni kizárólag úgy lehet, ha az a munkavállaló egyetértésével történik, illetve annak javára, vagyis közös megegyzéssel.
Ha másik, jövedelmezőbb munkahelyet talált a munkavállaló, vagy a munkaadó döntött úgy, hogy megválik tőle, akkor is le kell tölteni a felmondási időt (kivéve, ha a munkáltató mentesíti), amely alapesetben 30 nap. Ez viszont attól függően változhat, hogy mennyi ideje van a munkavállaló alkalmazásban. A felmondási idő ennek megfelelően a következőképpen alakul:
- Három évnél hosszabb ideje fennálló munkaviszony esetében plusz 3 nap, (vagyis összesen 33 nap)
- Öt év után plusz 15 nap, (vagyis összesen 45 nap)
- Nyolc év után plusz 20 nap, (vagyis összesen 50 nap)
- Tíz év után plusz 25 nap, (vagyis összesen 55 nap)
- Tizenöt év után plusz 30 nap, (vagyis összesen 60 nap)
- Tizennyolc év után plusz 40 nap, (vagyis összesen 70 nap)
- Húsz év után plusz 60 nap az alapnak számító harmincon felül, vagyis összesen 90 nap a felmondási idő.
A munkáltató felmondása esetén azonban köteles a munkavállalót – legalább a fent meghatározott tartamú felmondási idő felére – a munkavégzés alól felmenteni.
Ez azért is van így, hogy a munkavállaló képes legyen új munkahelyet találni magaának, mert ha minden idejét munkában tölti, még a felmondási időt is, akkor nincs alkalma munkahelyet keresni, állásinterjúkra eljárni.
Minderre azonban igaz, hogy kizárólag a munkaadó részéről történő felmondás esetében érvényes, védve ezzel a munkavállaló érdekeit. Ha ez utóbbi mond fel, akkor marad a harminc napos alap felmondási idő. Tehát a munkavállaló 30 után “szabadul” a munkáltatójától. Persze a munkáltató lehet annyira nagylelkű, hogy úgy dönt, ebben az esetben is elengedi hamarabb munkáltatóját, ha az kérelmezi, vagy a munkáltató nincs munkaerő szűkében…stb.
Amennyiben határozott időre történt a munkaszerződés megkötése, akkor a felmondási idő nem lépheti túl azt a napot, mely utolsó munkanapként került megnevezésre a kezdetekkor.
Hiába azonban a részletesen kidolgozott jogi háttér, ha munkavállalóként nem ismerjük saját jogainkat, és akár féllábbal kint a cégtől is elvárja a főnök, hogy betanítsuk a helyünkre érkezőt, vagy esetleg ugyanúgy végezzük munkánkat, mikor pedig fontosabb lenne a jövőre koncentrálva saját boldogulásunkat és leendő munkavállalásunk körülményeit egyengetni. A felmondással kapcsolatos tudnivalók hozzásegíthetik ahhoz a sokszor valóban kiszolgáltatott helyzetben levő munkavállalókat, hogy jogaikat érvényesíteni tudják, és még a kritikus helyzetből is kihozzák a számukra legjobbat – akár a végkielégítés kapcsán.
A felmondási idő alóli mentesítési kérelmünket célszerű a felmondásunkba belefoglalni.
Vélemény, hozzászólás?