A mezőn járva-kelve a kis sárga virágú növényről talán kevesen gondolnák, hogy a gyógyászat terén előszeretettel alkalmazzák. Amennyi előnyös tulajdonsága van azonban neki, éppen annyi veszélye is. Nem mindegy tehát, hogy milyen bajra, milyen formában kerül bevetésre a természet patikájának ezen gyöngyszeme, mely kétségtelenül megosztja a közvéleményt. Neve egyébként onnan ered, hogy ha megtörjük a növényt, akkor narancssárga tejnedve kicsordul, innen a „vérehulló” elnevezés.
Előnyös tulajdonságaira már az ókorban is felfigyeltek. Plinius szerint az állatok is tisztában voltak ezekkel, hiszen a fecskék a tejnedvvel gyógyították meg vak fiókáikat. A görög Diosceirides is megfigyelte, hogy a fecskék szívesen keresik fel a növényt, mely látásukra erősítő hatásal volt. A sokszor csak gyomnövénynek tűnő, útmentén, mezőkön fellelhető vérehulló fecskefű több területen alkalmazható a gyógyászatban, de fontos tudni róla, hogy frissen belsőleg mérgező hatással bír, és a szárított változatból sem szabad hatalmas mennyiséget fogyasztani, ez ugyanis akár légzésbénító hatással is lehet a szervezetre. De akkor mégis minek köszönhető nagy népszerűsége? Milyen területen, mely betegségek ellen vethető be sikeresen? Nézzük, hogyan alkalmazzuk helyesen ahhoz, hogy a kívánt hatást érhessük el segítségével!
A népi gyógyászat is használta nedvét a látás javítására, szürkehályog ellen. A narancssárga folyadék egyébként kiválóan alkalmas olyan gyakori bőrbetegségek kezelésére, mint a szemölcs, a tyúkszem, az övsömör, az ekcéma, vagy a ritkább ótvar. Mivel fehérjebontó enzimek és kelidonin tartalom jellemzik a növényt, így az a szemölcsirtás területén különösen jól teljesít. Belsőleg elsősorban a hasi szervek működését befolyásolja előnyösen, mégpedig máj-, és epebántalmak esetében, de felfúvódás ellen is kitűnő választásnak bizonyul. A sokakat érintő reflux esetében pedig frissen ajánlott a növény préselt leve.
Egyes kutatások alátámasztják, hogy a vérehulló fecskefű gyökerének kivonata segíti az idegrendszer egészséges működést, és bizonyos neurológiai és viselkedési zavarok esetében eredményesen alkalmazható. A benne megtalálható C-vitamin immunerősítő, vértisztító hatással bír, de a 19. században szifiliszre is használták.
Egyértelmű tehát, hogy a növény számos területen bizonyított, háziszerként való alkalmazásával azonban érdemes óvatosan bánni. Ennek oka, hogy laikusként az emberek nincsenek tisztában a megfelelő adagolással. Azonban nem kell lemondania ezért előnyös tulajdonságairól, melyeket a gyógyszeripar is felfedezett. A növény hajtása és gyökere is felhasznált e területen, s a belőle készülő kivonat előírás szerinti alkalmazásával biztosan nem kell tartania az esetleges káros hatásoktól. A magas vérnyomás, a gyermekkor, valamint a várandósság időszaka viszont olyan állapotok, melyek esetében nem ajánlott a növény kivonatából készültek használata.
Bár egyes irodalmak akár a saját magunk által történő gyűjtést is javasolják, ám míg ez egyéb gyógynövényeknél hasznosnak bizonyul, addig a vérehulló fecskefűvel érdemes óvatosan bánni. Mivel az egészséges bőrszövetre mérgező hatással bír, ezért szemölcs ellen is ajánlottabb a gyógyszertári, vagy drogériákban kapható készítményeket választani, melyek a vérehulló fecskefű kivonatát tartalmazzák a megfelelő dózisban.
Vélemény, hozzászólás?