Maga a tünet számos megbetegedés kísérőjelensége lehet, így ha tapasztalja a problémát, elsősorban azt kell kideríteni, hogy fennáll-e a veszélye valami olyan betegségnek, mely kézremegéssel társulhat. Az akaratlan mozgást az izmok ismétlődő elernyedése és összehúzódása váltja ki. Legtöbben lámpaláz, idegesség, stressz hatására tapasztaljuk a jelenséget, de egyes gyógyszerek is kiválthatják, sőt, a dohányzás és az alkoholizmus kapcsán is gyakran felmerül a probléma. A kézremegést azonban elhanyagolni semmiképpen sem szabad, hiszen akár olyan súlyos betegségek előjele is lehet, mint a Parkinson-szindróma, vagy egyes daganatos megbetegedések.
Fontos tudni a kézremegésről, hogy gyakran nem jár más alapbetegséggel, hanem mintegy veleszületett állapotként kíséri végig a beteg életét. Együttélni vele nem mindig nehéz, bár tény, hogy egyes szakmák gyakorlásából kizártak lehetnek az érintettek, és szociális nehézségekkel is szembe kell nézniük néha. Az ezekből fakadó önértékelési problémák, valamint a következtükben kialakuló alkoholizmus hatására is felléphet a kézremegés. Bár újabb alkohol fogyasztással átmenetileg megszűnik a panasz, de semmiképpen sem ez a járható útja a gyógyulásnak, vagy a szinten tartásnak.
Ha valamilyen betegség társjelenségeként tapasztalható a kézremegés, akkor természetesen cél a betegség gyógyítása, kezelése, mellyel egyidejűleg a remegés is nagy valószínűséggel javuló tendenciát mutat majd. Attól azonban, hogy nem Parkinson-szindróma, vagy például agydaganat okozza a kézremegést, még nem szabad elbagatellizálni, hiszen a stressz és a szorongás által kiváltott, úgynevezett pszichogén probléma is súlyos következményekkel járhat. A nyugtatók szedése helyett, vagy mellett mindenképpen javasolt a pszichoterápia, hiszen ezzel a pszichés sérülés, valamint annak a betegen való elhatalmasodása megelőzhető.
Amennyiben tumor okozza a kézremegést, úgy a páciens kénytelen lesz végigjárni azt az utat, melyet a szakorvosok a hasonló betegséggel küzdők számára javasolnak. A daganat mérete, operálhatósága nagymértékben befolyásolja, hogy gyógyítható-e az. A páciensek számára azonban tény, hogy a kézremegés a legkisebb probléma, ami együtt jár a betegséggel. A Parkinson-kór esetében a kézremegés gyógyítása a mai ismeretek szerint nem lehetséges.
A pszichiátriai kórképek kiváltotta kézremegést gyógyszeres, valamint a már említett pszichoterápiás kezeléssel lehet gyógyítani. Az alapbetegség kezelése általában egyértelműen magával hozza a remegés terén tapasztaltak javulását is. A szociális szorongással, lámpalázzak küzdők esetében elsősorban a béta-blokkolók ajánlottak kezelés gyanánt, ugyanis a nyugtatók sajnos csökkentik a teljesítőképességet, így a szellemi kihívásoknak sok beteg nem tud eleget tenni, ha ez utóbbi hatóanyaggal van teli rendszeresen szervezete. Mivel a pszichés problémákra kiírt gyógyszerek egytől-egyig magukban hordozzák a hozzászokás veszélyét is, így mind ezek felírása, mind a megelőző kivizsgálás felelősségteljes feladat a szakorvosok számára.
Mint a legtöbb pszichés megbetegedés esetében, a kézremegéssel kapcsolatban is érdemes felhívni a figyelmet arra, hogy a probléma sokkal messzebbre nyúlik, mint azt elsőre gondolnánk. Sokszor jelentéktelennek vélik mind a betegek, mind környezetük a jelenséget, és ráfogják az idegi kimerültségre, a túlhajszoltságra, vagy a fáradtságra, pedig a kézremegés előjele, és következménye is lehet például alkohol-, valamint drogfüggőségnek, de utalhat gyógyszer-abózusra, sőt, együtt járhat önértékelési zavarokkal, és mindennel, ami ezt követően kialakulhat a páciens életében, szociális viszonyait illetően.
Nem ritka eset, hogy egy szokványos laborvizsgálat, majd az azt követő ultrahang mutatja ki a pajzsmiriggyel kapcsolatos betegséget, mely szintén okozhat kézremegést. Ha a szerv túlzottan működik, vagyis a TSH névre hallgató hormon hatására az alapanyagcsere megnövekedik, akkor annak egyértelmű jelei a nagyfokú fogyás, a szinte állandó hőemelkedés, a nyirkos bőr, melegben rossz közérzet, és sokszor a nyakon is jól látható a pajzsmirigy-megnagyobbodás. A gyógyulás gyógyszeres kezeléssel, és életmódváltással valósulhat meg. Hasznos, ha energiában gazdag táplálékokat fogyaszt a beteg, melyek ugyanakkor könnyen emészthetőek, de káliumbevitelre is fokozottan ajánlott ügyelni. A burgonya, a banán és a mazsola lehetőleg sokszor szerepeljenek az étrendben.
Bár a gyógyszerek többségére rá van írva, hogy kézremegést okoznak, de ezzel a mellékhatással hajlamosak vagyunk nem foglalkozni. Különösen az antidepresszánsok esetében fordulhat elő, hogy szájszárazság, levertség, nyugtalanság, és a sok kellemetlenséget okozó kézremegés is társul hozzájuk. A probléma azért sem elhanyagolható, mert az antidepresszánsokat sokszor kifejezetten a leírt tünetekre írják fel, s mellékhatásaikkal együtt gyakorlatilag egy ördögi körbe is kerülhet a páciens. Megoldás természetesen létezik, a jól megválasztott gyógyszeres kezelés, a pszichoterápia, és az életmódváltás, mindenekelőtt a változni/változtatni akarás vezethetnek oda, hogy a pszichés problélmával együtt fennálló kézremegés is enyhüljön, elmúljon.
Nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy a vitamin-, és tápanyaghiány is egyértelműen okozhatnak kézremegést. Nem kell tehát ahhoz bármilyen betegségben szenvedni, hogy súlyos egészségügyi gondokkal kelljen szembenézni. A szervezet számára nélkülözhetetlen mikrotápanyagok hiánya, azok felszívódási nehézségei, vagy a fokozott kiürülésük mind vezethetnek oda, hogy komoly panaszok jelentkezzenek a betegnél. Az egyensúly helyreállítása hosszú távon lehetséges csak, ám vannak bizonyos készítmények, melyek a bennük megtalálható koncentrált hatóanyagoknak köszönehetően már egy-két hét alatt megmutatják jótékony hatásukat. A méhpempőről napjainkban egyre többet hallani, nem véletlen, hiszen eredményesen vethető be szinte minden betegség ellen, így a kézremegés tünetei is enyhíthetőek segítségével. A szervezet vitaminraktárainak feltöltésével könnyen lehet, hogy elfelejtheti a kézremegést, és újra teljes életet élhet, még a rendszeres stressz és pszichés problémák ellenére is. A harmónia megteremtése nem csak pszichés helyzetkezeléssel lehetséges, hanem ezzel egyidejűleg a szervezet megtámogatásával, melyhez az életmódváltás, a minőségi táplálkozás, valamint a vércukorszint figyelemmel követése, és az esetleges vashiányos vérszegénység tüneteinek feltérképezése is hozzájárulnak.
Vélemény, hozzászólás?