Míg egyeseknek az alvás magától értetődő, addig mások akár órákat hánykolódnak álmatlanul éjszakánként. Az alvászavarok az emberek harminc százalékánál tapasztalhatóak, és kisebb vagy nagyobb mértékben, de egyértelműen hatással vannak a szervezet egészségére, a nappali közérzetre, teherbírásra, koncentrálóképességre, és persze nem utolsó sorban a hangulatra. A rendszeres alvásproblémákkal küzdők körében bizonyítottan magasabb a depressziós megbetegedések száma. Mivel mind a munkahelyi teljesítményre, mind a szabadidős elfoglaltságra rányomja bélyegét a kialvatlanság, így az életminőség is jelentősen romolhat, ha nem sikerül megfelelően – akár gyógyszeresen, akár természetes módszerekkel – orvosolni a bajt.
Az alvás idejére szervezetünk takarék üzemmódba kapcsol, az izmok elernyednek, feltöltődnek raktáraink, valamint feldolgozzunk az előző nap, a közelmúlt eseményeit. Korosztályonként eltérő alvásigénnyel rendelkezünk, s míg a csecsemők gyakorlatilag alvással és evéssel töltik mindennapjaikat, addig idős korban akár jelentősen lecsökken az alvás mennyiségének szükségessége. A felnőttek általában 6-9 óra alvást igényelnek, ebben szerepet játszik az is, mennyire aktívan töltik napjaikat. Különösen nőknél gyakoriak az alvásproblémák, melyek előfordulhatnak konkrét megbetegedés nélkül is, bizonyos életkorból, hormonális változásokból kifolyólag. Így a menstruációs ciklus, a terhesség, és a változó kor mind képesek az alvás megzavarására képes körülményeket teremteni.
Az alvászavarok vizsgálata komplex orvosi tevékenységet követel meg, így az ideggyógyászoktól kezdve a pszichiátereken, tüdőgyógyászokon keresztül egészen az időskori betegségekkel foglalkozó geriáterekig sokan foglalkoznak a témával, és igyekeznek kideríteni, milyen okok rejlenek az egyre többeket érintő, alvással, pontosabban annak hiányával kapcsolatos problémák mögött.
Alapvetően négy csoportra oszthatjuk az alvászavarokat, lássuk most ezeket, kifejezetten az okokra és a tünetekre fókuszálva!
Inszomnia
Az álmatlanság névre is hallgató betegség esetében ritka, hogy úgynevezett elsődleges alvászavarról van szó. Jóval gyakoribb, hogy valamilyen, már meglévő betegség kísérőjelenségeként tapasztalja a beteg, hogy bár álmos, fáradt, mégsem tud elaludni, vagy ha sikerül is neki, akkor rövid ideig tart az alvás, és felületessége miatt egyáltalán nem pihentető az. Gyakran társul depresszióval, szorongásos zavarokkal, bizonyos anyagok szervezetbe kerülésével, így alkohol-, vagy drogfogyasztással. A mentális problémák tehát egyértelműen alvászavarhoz vezetnek. A tapasztalatok azt mutatják, hogy nagyrészt pszichés betegség áll a háttérben, de okolható valamilyen belgyógyászati-, neurológiai probléma, sőt életmódbeli sajátosságok is.
Nappali aluszékonyság (hiperszomnia)
Bár ez esetben elegendő az éjszakai alvás, de a beteg nappal mégis állandóan álmosnak érzi magát. Háttérben állhat depresszió, de horkolással is összefügghet, hiszen ez utóbbi alkalmával légzésszünetek zavarják az alvás nyugalmát. A narkolepszia egy igen különös betegség, néhány percig tartó alvásrohamok tarkítják a beteg nappaljait, ezzel jelentősen megnehezítve életét. Járhat hirtelen összeeséssel, vagy teljes mozgásképtelenséggel.
Paraszomnia
Legismertebb típusa az alvajárás, amikor a beteg alvás közben felkel, tesz-vesz, s minderre a későbbiekben nem is emlékszik. A paraszomnia névre keresztelt rendellenes, alvást megzavaró események között ismert még a narkolepszia, a nyugtalan láb szindróma, sőt, a fogcsikorgatás is. A gyermekkori ágybavizelés mellett ismert a spontán, fájdalmas erekció is felnőtteknél. Azok, akik rendszeresen rémálmodnak, jól tudják, hogy az akár kiáltással, hadonászással együtt járó felriadás mennyire meg tudja keseríteni az éjszakákat. Ennek hátterében is egyértelműen pszichés problémák állnak.
Alvás-ébrenlét ciklussal összefüggő zavarok
Elsősorban több műszakos munkarendben dolgozók, valamint több időzónát átutazók ismerik ezeket, amikor nem a kívánt időpontokban álmosodnak el. Alapvetően nem sorolhatóak ezek a zavarok a betegség okozta alvásproblémák közé.
Mint sok más esetben, az alvászavarok kezelésénél is sokkal fontosabb a háttérben meghúzódó okok feltárása, mint a gyógyszeres kezelés. Az altatók egy ideig valóban hatásosnak bizonyulnak, ám közülük sok komoly kábaságot okoz napközben is, ráadásul ismert az a paradox tény, miszerint egy idő után csak még rosszabb lesz a helyzet, és már az altatók sem hozzák meg a kívánt hatást.
A depresszió kezelése hatékonynak bizonyul szinte minden esetben az alvással kapcsolatos gondok kiküszöbölésében, de a rendszeres életvitel kialakítása, a minden téren történő életmódváltás, a stressz kezelés, a feszültségoldás, valamint a pszichoterápia is eredményesek lehetnek. A testsúly csökkentése, a rendszeres mozgás, egészséges táplálkozás, az alkoholfogyasztás mellőzése mind olyan tényezők, melyek befolyásolhatják az éjszakai nyugalmat. Gyógyszerek helyett először ajánlott gyógyteákat, homeopátiás készítményeket, és persze a legtöbb betegségre gyógyírt jelentő, gyökeres életmódváltást kipróbálni.
Vélemény, hozzászólás?