A munkavégzéshez kapcsolódó valamennyi szabályt, előírást a Munka törvénykönyve tartalmazza. A munkatörvényt kell alkalmazni a munkajogviszony megkezdésekor, a szabadság kiadásánál, vagy a felmondás esetén is. Ma már nem a 92-ben elfogadott munkatörvénykönyvét kell alkalmazni, hanem a 2012-ben hatályba lépett – de azóta már többször módosított – új munkatörvénykönyvet.
Az Mtv. legjelentősebb módosításai a megalkotása óta a vasárnapi munkavégzésre vonatkozott és a bérpótlékokra, mikor kitalálták, hogy vasárnap ne legyen nyitva semmilyen üzlet, de aztán ez az ötlet csődöt mondott, így visszaállt a régi rend.
A munkatörvénykönyve 2012-ben megújult, szerkezetében ugyan nem történt nagy változás, de 2012. július 1. napja óta már a 2012. évi I. törvényt kell alkalmazni a munkaviszony alatti valamennyi jogi aktusra.
A törvény az alapja valamennyi munkavégzésnek, ezért érdemes a benne foglaltakkal tisztában lenni mindenkinek, mégha nem is tudjuk kívülről magát a jogszabályt, terjedelme miatt is. A legfontosabb szakaszai az alabbiak:
Egyik ilyen kényes helyzet, a munkaviszony megszüntetése. Ez akkor a legnehezebb, ha a dolgozónak mond fel a főnöke. Sokszor előfordul, hogy a dolgozó tájékozatlanságát kihasználva, az orra alá dugják a felmondást, és különféle negatív következményeket felhozva próbálják „rávenni”, hogy aláírásával lássa el a közös nyilatkozatot. Ilyenkor már visszafordíthatatlan lavinát indíthatunk el, amit még a bíróság előtt sem biztos, hogy ki tudunk küszöbölni. De a munkaviszony létesítésénél is gyakorta találkozunk a jogilag nem létező fogalommal, a „próbamunka” fogalmával. Számos helyen közlik ezt a leendő munkavállalóval, hogy mindaddig nem alkalmazzák, míg egy napi próbamunkát nem teljesít, ezzel tulajdonképpen „kipróbálva” a munkavégzési képességét. Ez varrodákban, vagy eladói munkaköröknél gyakori. Ez az eljárás azért is butaság, mert pont erre lett kitalálva a próbaidő, ami egyik félre sem jelent foglalkoztatási vagy munkavégzési kötelezettséget, úgy mint egy munkaszerződés, hiszen bárki indoklás nélkül felmondhat ezalatt. Igaz, hogy munkabér jár a próbaidő alatt is, de véleményünk szerint nem éri meg a kockázatot a dolog. A próbamunka pedig azért is indokolatlan, mert ha a munkaügyi felügyelet tudomást szerez róla, akkor büntet.
A munkatörvénykönyve rendelkezik a bérpótlékokról is, ami megint egy kardinális kérdés a nem rendes munkaidő szerinti beosztás alapján munkát végzők számára, akik több műszakban, vagy még hétvégén is, vagy munkaidő keret szerint dolgoznak, vagy mindezek együttesen…stb stb.
További mindenkit érintő rendelkezések a Munkatörvénykönyvben a szabadságra vonatkozó paragrafusok, az alap és pótszabadság szabályai.
Számtalan olyan este van, amikor viszont hiába vagyunk körültekintőek, vagy tájékozottak, nem merünk a tettek mezejére lépni, mert féltjük az állásunkat. A mai helyzetben, mikor rengeteg a munkanélküli, ki merne „ugrálni” és a jogait fennhangon érvényesíteni? Ha a főnök azt mondja, hogy másnap tovább kell bennmaradni anélkül, hogy elrendelne rendkívüli munkavégzést, a legtöbb dolgozó szó nélkül eleget tesz a parancsnak, csak nehogy elveszítse az állását, de sorolhatnánk még a munkahelyi visszásságokat. Persze nem szabad általánosítani, mert számtalan munkahelyen semmi ilyen jellegű probléma nincsen, minden a szabályok szerint zajlik.
Vélemény, hozzászólás?