A munkavállalóknak a munkaviszonyuk megléte alatt jogai és kötelezettségei vannak. Van azonban olyan kötelezettség, ami azután is fennállhat, mikor a dolgozó már rég nem dolgozik a munkáltatónál.
A titoktartási kötelezettség csak egy, a munkavállaló fennálló kötelezettségei közül,mint például a munkára képes állapotban történő munkába állás, vagy az, hogy úgy kell viselkednie, tevékenykednie – mind a munkahelyén mind azon kívül, – hogy a munkáltatója elsősorban pénzügyi-gazdasági érdekeit ne sértse, de a törvény konkrétan fogalmaz abban is, hogy a munkaidőn kívül ügyelnie kell arra, hogy a jóhírnevet ne sértse a dolgozó magatartása. Ha valaki a lakóhelyén lévő bisztóban rendszeresen kirívóan megbotránkoztatóan nyilvánítja ki véleményét vagy leittasodik, akkor ezzel a munkáltatója jó hírnevét teszi kockára, így megsérti a törvény ezen rendelkezéseit.
A titoktartás minden munkavállaló kötelezettségei közé tartozik, ami azt jelenti, hogy a munkahelyen bármilyen üzleti titok kerül a tudomására, nem mondhatja el azt senkinek. A titoktartás azonban ennél még tágabb kötelezettség, mert tulajdonképpen mindenre kiterjed, amiről a dolgozó a munkája során szerez tudomást, és ha ezt elmondaná bárkinek, azzal veszélyeztetné a munkáltatóját. Ebből adódóan, a titoktartás elég széleskörű, elég sokmindenre kiterjedhet, csak a közérdekű adatokra nem, értelemszerűen. Ha azt tapasztalja a munkáltató, hogy a munkavállaló kiadta az üzleti titkát, akkor akár az azonnali hatályú felmondás mellett is dönthet.
Az azonnali hatályú felmondásnak csak súlyos indokai lehetnek, ami azt jelenti, hogy a munkavállalónak szándékosnak, vagy súlyosan gondatlannak kell lennie, amikor megszegi a lényeges kötelezettségét a munkavégzése során. A titoksértés egy lényeges kötelezettségszegés, ezért ilyenkor azonnali felmondást közölhet a munkáltató, valamint emellett még kártérítést is követelhet magának, ha ezzel még kár is érte.
Ha nem kerül sor a felmondásra, akkor fegyelmi eljárást is le lehet folytatni, ha úgy ítéli meg a munkáltató, hogy nincs szükség a kirúgásra, mert egy fegyelmivel is elérhető a cél és azért is, mert nem volt olyan súlyú az mással megosztott üzleti titok. Ebben az esetben is lehet hátrányos jogkövetkezmény, vagyis büntetés, de az nem lehet megalázó és méltatlan, valamint nem kötelezheti a munkáltató nagyobb, mint egy havi alapbérének megfelelő összeg megfizetésére.
Az új Munkatörvényben nincs meghatározva, hogy mi az üzleti titok, ezért a Ptk.-t kell alapul venni a meghatározásánál.
A titoktartási kötelezettség azonban nem csak addig az időpontig tarthat, vagy állhat fenn, míg a munkavállaló a munkáltatónál dolgozik, hanem azután is. Ez áll érdekében a munkáltatónak, hiszen ha kifejezetten fontos üzleti titokról van szó, egy olyan technológiáról, vagy módszerről, ami a munkáltató működésének az alapja, akkor kockázatos egy munkavállalót csak úgy szélnek ereszteni. Ha a munkáltatónak sok konkurenciája van, akkor veszélyes lehet számára, ha a régi dolgozója azt elárulná az új munkáltatójának. Erre előre kell gondolnia a munkáltatónak, és már a munkaviszony létesítésekor érdemes erről kifejezetten megállapodnia és írásba foglalni, mert erről csak így lehet rendelkezni. A jogszabályban az van kimondva, hogy erről a felek megállapodhatnak és legfeljebb két évet köthetnek ki a titoktartás idejéül. Ez egyrészről kötelezettség, másrészről, meg a munkáltató ellentételezést kell hogy fizessen azért, hogy a volt dolgozó tartsa a száját. Figyelembe kell venni, hogy a munkavállaló nem tudja hasznosítani a megállapodás miatt a megszerzett szaktudását, nem fog tudni elhelyezkedni, ezért ennek az ellenértéknek olyan összegűnek is kell lennie.