A szabadságnapok száma ezen évben sem változik a munkatörvénykönyve hatálya alá tartozó munkavállalók számára. A Munkatörvénykönyve a szabadságnapok szempontjából változatlan, továbbra is húsz nap az alapszabadság, ami az életkorral nő, valamint pótszabadsággal egészülhet ki.
Nem csak a munkavégzés hatékonysága, de a rekreáció szempontjából is nagyon fontos, hogy időről-időre megadjuk magunknak a pihenés lehetőségét. A Munka Törvénykönyve ehhez megteremti azt a hátteret, mely alapján jár a munkavállalóknak a szabadság. A gyakorlatban sajnos tény, hogy mind a pihenőidő, mind a ledolgozott órák száma, és a kivett napok terén hiányosságok tapasztalhatóak, de a szabadság mindenképpen megilleti a munkavállalót, tevékenykedjen bármely munkakörben.
A munkatörvénykönyve által meghatározott szabadnapok számát beosztani az évben nem könnyű, hiszen annyiszor lenne szükség szabadságra. A szabadnapok száma viszont csak az életkor függvényében változik. Ahhoz azonban, hogy a maximumot tudjuk nyújtani, szükség van a kikapcsolódásra.
Hazánkban sajnos még mindig elmaradások tapasztalhatóak a szabadságok számát illetően, viszont jó hír, hogy ünnepeink minden évben más és más napra esnek, ezzel megadva a lehetőséget a hosszú hétvégék nyújtotta feltöltődésre, amikor akár négy napon keresztül is élvezhetjük családunk, barátaink társaságát, vagy egyszerűen csak elbújva a világ elől otthon, alvással és saját magunk kényeztetésével készülhetünk fel az újabb mókuskerékre. A kivehető szabadságok számát illetően valószínűleg jó ideig nem várható még jogszabály módosítás, hiszen a korábbiakban már bevált számítási módon nem kíván a jogalkotó változtatni.
Az évente számított szabadság tulajdonképpen alap-, és pótszabadságból áll. A jogalkotó a kor előrehaladtával a húsz napos alapszabadságot további napokkal egészíti ki, mégpedig háromévente egy-egy nappal megtoldva a pihenésre igénybe vehető időszakot. A pótszabadságot a 25. életévtől kezdjük számolni, ekkor plusz egy napot jelent, aztán a 28. életév után plusz két nap jár, és így tovább. A 45. életév betöltése után plusz 10 nappal bővül az alapszabadság ideje.
A munkavállalónak, ha megváltozott munkaképességű, vagy fogyatékossági támogatásra jogosult, illetve vakok személyi járadékára jogosult, évenként öt munkanap pótszabadság jár.
Pótszabadság jár akkor is a munkavállalónak, ha a családban 16 éven aluli gyermek él, ekkor a gyermekek száma szerint alakul a napok száma: Egy gyermek után egy nap, kettő után négy nap, továbbá, ha három, vagy annál több gyermekkel rendelkezik a munkavállaló, akkor hét nap pótszabadság illeti meg pluszban – természetesen a korábbiakban részletezetteken túl.
A pótszabadság olyan körülmények között is jár, melyek vagy a munkakörülményekre vonatkoznak, vagy a munkavállaló életében bekövetkezett változások miatt lehet indokolt a néhány plusz nap. Ilyenek a következő esetek:
- Állandó földalatti munkavégzés esetén plusz öt nap
- Minimum napi három órán át ionizáló sugárzásnak kitett munkavállalóknak szintén plusz öt nap.
- Pár éve bevezették az apaszabit is, amelyet az édesapa a gyermeke születése alkalmával vehet ki. Ez öt munkanap, ikergyermekek születése esetén hét munkanap pótszabadságot jelent. Legkésőbb a születést követő második hónap végéig lehet kivenni.
- 18 éven aluli munkavállalóknak plusz öt nap, de ezt a 18. életév betöltése előtt mindenképpen ki kell venni.
- 5 nap jár a fogyatékossági támogatásra, vakok személyi járadékára jogosultaknak, valamint 50 %-os egészségkárosodással élők számára.
Sajnos elterjedt hazánkban az a gyakorlat, mely szerint a szabadságot, vagy annak legalábbis egy részét sok helyen kimondva, vagy kimondatlanul, de ledolgoztatják a munkaadók az alkalmazottakkal. Ilyen esetekben általában a szabadság idejének megfelelő bérkiegészítést adnak, ám tény, hogy ezzel éppen azt a szerepét nem tölti be a szabadságolás, amire hivatott lett volna, vagyis, hogy a dolgozó ki tudjon szakadni a mókuskerékből és kipihenhesse magát, a családjával lehessen, nyaralhasson vagy azt csináljon naphosszat, amit csak akar. Az anyagiak kétségtelenül fontos szerepet játszanak életünkben, de néha érdemes elgondolkodni azon, hogy mennyire éri meg lemondani érte a pihenésről. Egyre több megbetegedés vezethető vissza a túlhajszolt élettempóra, a munkahelyi stresszre és megfelelési kényszerre. A munkáltatók pedig azon gondolkodhatnak el, hogy egy értékes munkavállalójukat érdemes e végtelenségig kizsigerelni, hogy aztán szó szerint elmeneküljön munkaadójától, mert pihenés nélkül sokkal hamarabb következik be a munkahelyi kiégés (burn out, ahogy a szakértők nevezik).