Történelmi vonatkozású ünnepeink közül kétségtelenül a legnagyobbnak számít március 15-e, mely a nemzeti szabadságvágyat fejezi ki, s emlékezünk erre minden évben. A tankönyvekben azonban nem csak a március idusán történt események kapnak helyet, hanem az ezt megelőző hosszas folyamat is, amely több eseménysorozattal vezetett ahhoz, hogy kirobbanjon a forradalom.
Történelmi előzmények- mi vezetett a forradalom kitöréséhez?
Akkoriban a Magyar Királyság és az Osztrák Császárság együttesen alkotta az Osztrák-Magyar Monarchiát. Ez a közös lét abban is megmutatkozott, hogy közös uralkodója volt a két régiónak, aki a Habsburg-házból került ki. Természetesen a magyar rendeknek nem felelt meg ez a függőségi helyzet, és folyamatosan azon igyekeztek, hogy engedményeket eszközöljenek ki maguk számára az uralkodónál.
Mivel az uralkodók tisztában voltak azzal, hogy nagyobb felháborodás és lázongás nélkül tarthatatlan az állapot, ezért többször is azon voltak, hogy mintegy csillapítva a hangulatot, kedvezményeket biztosítsanak a magyaroknak. Ennek egyik lépcsőfoka volt a Mária Terézia által bevezetett oktatási törvény, a Ratio Educationis, amelynek köszönhetően minden 7 és 13 év közötti gyermeknek iskolába kellett járnia. A nép körében nagyobb népszerűségnek örvendett a Mária Terézia utódja, II. József által megalkotott jobbágy törvény. A jobbágyok adóterheit már azelőtt csökkentette, hogy megkoronázták volna, innen is a „kalapos király” elnevezés, melyet azóta is használunk rá.
A hazai események alakulására egyértelműen rányomták az európai történések bélyegüket. Mindez kezdődött az 1789-ben kitört francia forradalommal. A feszültséget tovább növelte, hogy mivel hadat üzent Franciaország a Habsburg Birodalomnak, ezért a magyaroktól pénzt és emberi segítséget is megkövetelt az uralkodó a háborúhoz.
Az 1848-49-es szabadságharc és forradalom kitöréséhez egyértelműen hozzájárultak az országgyűléseken történtek, így a következők érdemelnek mindenképpen szót:
- 1825-ben a magyar nyelv használatának ügye volt a fő téma, továbbá a Magyar Tudományos Akadémia felállítása érdekében gróf Széchenyi István egy évi jövedelmét ajánlotta fel.
- 1830-ban Széchenyi jól ismert Hitel című művében megfogalmazta programját mind a társadalmi, mind a gazdasági változások szükségességével kapcsolatban.
- 1832-ben indultak el az Országgyűlési Tudósítások Kossuth Lajos megjelentetésében, mely nevéhez hűen, az országgyűlésen zajló eseményekről igyekezett tudósítani a magyarokat. V. Ferdinánd uralkodó már ekkor sem nézte jó szemmel azt a kibontakozóban levő mozgalmat, mely újítások szükségességét vetítette előre.
A reformokat azonban nem tudták megakadályozni fentről sem, hiszen 1847-ben megalakult Gróf Batthyány Lajos elnökségével az Ellenzéki Párt, és programjukat az Ellenzéki Nyilatkozatban foglalta össze Deák Ferenc. Később az ebben foglaltak váltak a forradalom programjává. A forradalom egyébként először Franciaországban tört ki februárban, majd ezt követte Bécsben március 13-án, hazánkban pedig ezután 15-én, március idusán.
Milyen események történtek 1848. március 15-én?
A pesti események ezen a jeles napon már hajnalban elindultak, amikor a márciusi ifjak már reggel hat előtt a Pilvax Kávéházban várták Petőfit, ám mivel késett, így elé mentek, s vele együtt Jókaihoz, hogy megbeszéljék a részleteket. Mire visszaértek a Pilvaxhoz, ott Sükei Károly szerkesztőnek köszönhetően már több száz fős tömeg gyűlt össze. Velük együtt vonultak az egyetemhez, s lassan 10 ezer főre gyarapodott a létszám.
Ekkor került sor a híres Nemzeti Dal elszavalására, és a 12 pont felolvasására. Ezután érkeztek meg a Landerer-Hackenast nyomdához, ahol kinyomtatták és szétosztották előző kettőnek a példányait. Az idő ekkortájt dél körül volt, így a tömeg feloszlott, az események pedig délután háromkor folytatódtak a Nemzeti Múzeumnál.
A Nemzeti Múzeumtól a pesti városházához vonultak azzal a céllal, hogy a 12 pont elfogadására felszólítják a városi közgyűlést. Ekkor már olyan politikai vezetők álltak a tömeg élére, mint Nyári Pál és Klauzál Gábor, s adták át a polgármesternek, Rottenbiller Lipótnak petíciójukat. Megtörtént az úgynevezett forradalmi választmány megalakulása is, amely három márciusi ifjúból, három nemesből és hat városi tanácsi tagból állt.
A városházai eseményeket követte a forradalom talán legjelentősebb történése, amikor a tömeg az helytartótanács elé, a budai várhoz vonult. Időközben megfogalmazták a cenzúra eltörlése iránt igényt, valamint azt is, hogy Táncsics Mihály két éve tartó rabsága érjen véget. A forradalmárok elérték minden céljukat, ezt követően pedig a Nemzeti Színházban zárultak a nap eseményei, ahol este hattól a Bánk Bán került bemutatásra. Előtte Jókai mondott beszédet, és közölte, a forradalom sikeres volt. Ezen fellelkesülve 300 joghallgató azonnal Bécsbe indult vízi úton, méghozzá azért, hogy támogassák az ottani forradalmat.
A pesti események élén kétségtelenül Petőfi, Jókai és Nyáry álltak, viszont a bécsi történések sem elhanyagolhatóak, hiszen itt Kossuth és Széchenyi nyújtották át V.Ferdinándnak felirati követeléseiket. Mivel az uralkodó világosan látta, hogy nem tehet mást az adott helyzetben, mint belemegy a kompromisszumba, elfogadta azokat. Március 17-én már sor is került Batthyány Lajos uralkodói jóváhagyására. Az áprilisi törvények létrejötte és az első magyar felelős kormány kinevezése után úgy tűnt, hazánk egy modern államberendezkedés alapjait fektette le.
A helyzet azonban nem maradt sokáig ilyen rózsás, ugyanis miután látta a birodalom, hogy az európai forradalmakat sorra leverik, új erőre kapott, és bár beleegyezett a hazai változásokba, de utólag mégis úgy volt vele, hogy visszakényszeríti hazánkat alávetett helyzetébe. Ennek érdekében a korábban kompromisszumokat elfogadó V. Ferdinánd helyére Ferenc Józsefet ültették, aki megindította a támadásokat hazánk ellen. A szabadságharc 1949. augusztus 13-án a világosi fegyverletétellel zárult, mely után 1949. október 6-án, Aradon, mintegy megtorlás jelleggel, kivégezték a 13 magyar honvédtábornokot. A szabadságharc tehát végül elbukott, és a kiegyezésig újra kénytelen volt hazánk idegen elnyomás alatt létezni.
Érdekességek az ünnepről
A történelemkönyvekben elsősorban dátumokkal, nevekkel és olyan konkrétumokkal találkozni, amelyek ismerete szervesen hozzátartozik egyik legnagyobb magyar ünnepünkhöz. De mi a helyzet az olyan különlegességekkel, mint a kokárda készítésének hagyománya, vagy a 12 pont megszületésének, kinyomtatásának pontos körülményei? Ezek az információk szintén sokakat érdekelnek, lássunk most néhány érdekes tényt március 15-ével kapcsolatban!
Az első kokárdát nem más készítette, mint Szendrey Júlia, Petőfi Sándor felesége. A forradalom jelképe egyébként eredetileg a francia területeken terjedt el, s innen vettük át mi is. A kokárda, és annak viselése olyan népszerűvé vált, hogy három nap alatt az összes elkészült darab gazdára lelt, s ez ellen az sem szólhat, hogy a ma sokak által helytelennek vélt kívülről induló színekkel tették fel a forradalmárok. Viseljük tehát akárhogyan is manapság, egyértelműen méltó tisztelgésnek bizonyul az 1848/49-es forradalom és szabadságharc hőseinek emléke előtt.
A 12 pont és a Nemzeti dal kinyomtatására Landerer Lajos nyomdájában került sor. Azt azonban már kevesebben tudják, hogy amikor megérkeztek a márciusi ifjak a nyomdához, Landerer finoman megsúgta nekik, hogy bár cenzori engedély hiányában nem nyomtathat ki semmit, de egy nyomdagép lefoglalására mégis engedélyt adott. S miért tette ezt? Mint ismeretes, Landerer és számos nyomdász is császári besúgó volt, de szerették volna bebiztosítani magukat arra az esetre is, ha esetleg a forradalom győzne. A későbbiekben bebizonyosodott, hogy a forradalom oldalára állt át Landerer, nem véletlen, hogy a Kossuth-bankók kinyomtatása miatt neki is bujdosnia kellett a császári erők ellen.
Március 15-e manapság
Napjainkban- sok más ünnephez hasonlóan- március 15-e, mint nemzeti ünnep is sokak számára a szabadságolással jelent egyet. Emellett természetesen a nemzeti küzdeni akarás, a függetlenség és a szabadság iránti vágy jelképe is az ünnep. A nemzeti ünnepen egyértelműen arra emlékezünk, hogy bár az elnyomás akkoriban rendkívül nagy volt, a szívvel-lélekkel küzdeni akarók vezetésével mégis elérhető közelségbe került az oly régóta áhított függetlenség. Bár alapvetően elbukott a szabadságharc, mégis kemény harcok árán adták csak magukat hőseink a kétségtelenül nagy túlerővel szemben.
Hosszú lenne felsorolni azokat a hősöket, akik nevüket, személyiségüket, és a bennük rejlő erőt adták az 1848/49-es forradalom és szabadságharc eseményeihez, de egyben mindannyian megegyeznek, mégpedig a küzdeni akarásban, az önzetlenségben. Az ünnep mai formáját átértelmezhetjük mindennapjainkra, így a hétköznapokban való küzdésre a családért, a megélhetésért és a nemes célok eléréséért. Március 15-én szerte az országban ünnepség sorozatok, rendezvények, szabadtéri programok várják az emlékezni, és a jövőt fényesebben látni kívánó ünneplőket.