Karácsony- egyházi és családi ünnep
Az év végi időszak kétségtelenül sokak által várt ünnepe a karácsony. A vallási vonatkozás mellett mára családi jellege került előtérbe, és legtöbben a szeretet és az összetartozás ünnepeként tartjuk számon. Szokások és hagyományok társulnak hozzá, nyelvenként pedig egészen mást jelent maga az elnevezés. A magyar karácsony szó szláv eredetű, és az újévbe történő átlépéssel társítható. A világszerte jól ismert Christmas szó Jézus Krisztus nevére utal, a németeknél ismert Weihnacht viszont mint szent éjt azonosítja az ünnepet.
Az ünnep története
Mindenki jól ismeri a karácsony vallási eredetét, mely művészeti alkotásokon, előadásokon rendszerint előkerül az ünnep alkalmával. A történet körülbelül 2000 évvel ezelőtt indul, amikor Izraelben, Názáret városában élt Mária. Egyik éjjel az történt, hogy megjelent előtte Gábriel arkangyal, és közölte vele, hogy hamarosan gyermeke születik majd. Az érkező Isten fiának hírét ijedten fogadta, ám Gábriel megnyugtatta. Időközben feleségül vette őt József.
Néhány hónap múlva népszámlálás céljából Betlehembe mentek. Érkezésükkor megindult a szülés, és egy jászolba húzódtak be, ahol megszületett a kis Jézus. Nem csak pásztorok indultak egy angyal szavára Isten fiának megcsodálására, de a betlehemi csillag utat mutatott három bölcsnek is, akik megajándékozták az újszülöttet.
A téli napforduló ünnepe
Amikor az emberek állattenyésztéssel és földműveléssel foglalkoztak, a meleg hónapok egyértelműen egyet jelentettek a bőséggel és a jóléttel. Ám ahogy egyre hidegebb és sötétebb lett, rövidültek a nappalok, kezdődött az éhezéssel és megszorításokkal időszak. Nem véletlen tehát, hogy az ókori népek már nagyon várták a téli napforduló ünnepét, amely azt is jelentette, hogy a jövőben egyre hosszabbodnak majd a nappalok, és közeledik a várva várt tavasz, mely megújulást és ismét bőséget hoz majd.
A Római Birodalomban a karácsony környéki időszakban, vagyis december17. és 24. között kerültek megrendezésre a Szaturnália ünnepek, melyek Szaturnuszról kapták nevüket. A földművelés istenének tiszteletére hatalmas lakomákat tartottak, melyek alkalmával zenével és tánccal múlatták az időt, sőt, még az egyébként kizsákmányolt szolgákat is megajándékozták, s enyhítették munkavégzési kötelezettségeiket.
Az ünnep pontos időpontjának meghatározása okozott némi problémát, ám mégis sikerült pontot tenni az ügy végére 325 és 335 között. A probléma oka az volt, hogy többféle nézet is létezett arról, mikor látta meg a napvilágot Jézus. Végül december 25-ére esett a választás, az azt megelőző adventi hetek pedig a várakozás időszakát jelentik azóta is.
A karácsonyfa állítás szokása
A természet adta zöld növények házba vitele több nép hagyományai között is megtalálható. A pogány népek zöldágakat választottak ebből a célból, a keltáknál a fagyöngy és a magyal töltötték be ezt a szerepet. Hazánkban a rozmaring és a nyárfa legalább olyan elterjedtek voltak, mint a piros alma, az arany festékkel lefújt dió, a szalmafigurák vagy a mézeskalács figurák. Mindegyiknek megvan a maga szimbolikus jelentése, így a diótól a rontás elűzését, a gyümölcstől a bőséget várták, a szalma, mint alapanyag pedig a jászolra, és a vallási jellegre utal. A zöld növények csak az idők során fejlődtek azzá, hogy egész fenyőfa került az otthonokba, és díszítették fel azt az említett termésekkel, díszekkel.
Napjainkban boával, girlanddal is szebbé szoktuk tenni a karácsonyfát, ám erről kevesen tudják, hogy vallási jelleggel bír, ugyanis a rosszra csábító kígyót jelképezi ez. Az üveggömbökkel és szaloncukorral díszített karácsonyfa állításának hagyománya bécsi közvetítéssel érkezett el hazánkba, elsőként Brunswick Teréz állított karácsonyfát Martonvásáron. A hagyomány szerint Vízkeresztkor, január hatodikán szoktuk leszedni a fát. Érdekesség, hogy korábban, egészen a második világháborúig az istállóba is vittek a karácsonykor szokásos zöldágakból, ezzel a jó szaporulatot megcélozva.
Advent, a várakozás időszaka
A december 25. előtti negyedik vasárnappal kezdődik meg az adventi időszak, amely Szent András napjához, vagyis november 30-hoz legközelebbi vasárnapra szokott esni. Nem csak a karácsonyi ünnepkör kezdetét jelenti ez, hanem a keresztény egyházi év kezdetét is. Napjainkban szinte minden otthonban helyet kap az adventi koszorú, a gyermekek kedvencének pedig az adventi naptár számít.
Az adventi koszorú készítésének hagyománya a 19-20.századra nyúlik vissza. Eredetileg egy felfüggesztett szekérkerékre helyeztek 23 gyertyát, ez volt az adventi koszorú őse, melynek elkészítése egy német lelkész, Johann. H. Wichern nevéhez fűződik. Napjainkban fenyőágból készítik, rajta négy gyertya kap helyet. Színeik általában az aktuális trendeknek megfelelően alakulnak, de a katolikus szokások szerint három lila és egy rózsaszín gyertya kerül meggyújtásra a négy adventi vasárnapon.
A gyertyák jelentősége nem csak a fény szimbolizálásában rejlik, hanem a hitet, a reményt, az örömet és a szeretetet is képviselik. A katolikus szimbólumok közül személyekre és közösségekre is utalnak a gyertyák.
Hasonlóképp az adventi időszakhoz kapcsolódik az adventi naptár, mely szintén német hagyományokon alapul. Történt ugyanis, hogy egy német édesanya gyermekének kartonpapírból készített egy minden napra apró csokoládékat rejtő naptárat, ugyanis a gyerkőc már hetekkel karácsony előtt türelmetlenül várta az ajándékozást. Napjainkban a bevásárlóközpontok széles választékkal állnak rendelkezésre adventi naptárakból, de a saját kezűleg készített változatok is egyre nagyobb népszerűségnek örvendenek, hiszen ezekbe már az ünnep előtt beletehetjük minden, megajándékozott iránt érzett szeretetünket.
Karácsonyi népszokások a regöléstől a betlehemezésig
A karácsonyi és adventi időszakhoz számos népi hagyomány is társul, melyek közül néhányat napjainkban is őrzünk. Pogány szokásokra vezethető vissza a regölés szokása, mely a téli napforduló ünneplését is képviseli. December 26-án a férfiak házról-házra jártak, és ott a termékenységre utalva köszöntötték a háziakat. Olyan népi hangszereket is magukkal vittek, és kifordított báránybőr bundában kísérték a regölést dudákkal, csengőkkel és dobokkal.
Karácsonyi vásárok alkalmával manapság is számos városban zajlik betlehemezés. A pásztorjáték során Jézus születésének történetét játszák el, olyan hagyományos szereplőkkel, mint Mária, a pásztorok, a három királyok, az angyal, vagy Heródes. Az istálló képe manapság is felállításra kerül a karácsonyi vásárokon, akár mozgó díszelemekkel társítva.
Szentestéhez, december 24-hez is többféle hagyomány társul, így például ezen a napon tilos volt dolgozni, de kölcsönadni sem szabadott, hiszen az állítólag elvitte a szerencsét. Ismeretes az életvíz fogalma, melyről azt tartották, hogy egészséget hoz a házhoz. A gonosz távoltartására gyakran ostorcsattogtatást alkalmaztak a pásztorok. A karácsonyi menü gondos összeállítása mellett arra is ügyeltek a népi hagyomány szerint, hogy az állatok is egészséget hozó ételeket kapjanak, így szentelt ostyát és almát.
Éjféli mise szerte az országban
December 24-én, az éjféli misén Jézus születésére emlékezünk. A pápa karácsony napján ad áldást Rómának és az egész világnak, valamint több mint ötven nyelven üdvözli a híveket. A jászol felállítása egyébként a katolikus templomokban is szokássá vált, s egészen 1223-ig nyúlik vissza története, amikor Assisi Szent Ferenc az éjféli mise céljából egy barlangot rendezett be ilyen céllal.
Karácsonyi szokások az asztalnál
Ha a karácsonyi menü összeállításáról van szó, akkor szeretjük követni a hagyományokat, és rendszerint olyan ételeket választunk, melyek fogyasztása tradicionális az ünnepek alkalmával. Hazánkra egyébként jellemző, hogy korábban rendszerint sertés került az asztalra, ám elsősorban angolszász hatásoknak köszönhetően szárnyasokat, pulykát is gyakran választunk. Az olyan hagyományosan elkészített alapanyagok, mint a hal, a borsó, a tök, a mák, a bab és a lencse a gazdagsággal azonosítottak, de a káposzta is rendszeresen a felhasznált alapanyagok között szerepel.
Töltött káposzta és halászlé
Ha megkérdeznénk napjaink háziasszonyait, hogy milyen finomságokkal készülnek az ünnepekre, legtöbben említenék a töltött káposztát. Azt mondják, ahány ház, annyi szokás, és ez töltött káposzta készítés alkalmával valóban így is van. Sokan füstölt húsokkal készítik, másoknál ez kimarad, és kizárólag a sertéshús kerül a töltelékekbe. Akik a diétásabb ételeket részesítik előnyben, azok a sertéshúst szárnyasból készült darált húsra cserélik, a fehér rizs helyett pedig választható barna, vagy a gersli is egyre többek konyhájában kap helyet, s kerül akár a töltött káposztába is. A káposzta egyébként nem csak hazánkban elterjedt az ünnepek alkalmával, hanem népszerű orosz területeken a grúz töltött káposzta, vagy a németeknél a vöröskáposzta kerül gyakran az asztalra.
Mindenkinek megvannak a maga tippjei az igazán jó halászlé elkészítését illetően, abban azonban a legtöbben megegyeznek, hogy „öreg” hagyma, és többféle halfajta szükségesek hozzá. Nem mindegy a pirospaprika minősége sem, de a passzírozásra fordított idő függvényeként is alakul a végeredmény. Tengeri halakat semmiképpen nem szabad a jó magyaros halászlébe tenni, viszont annál inkább ajánlott a ponty, mely az alapot képezi. Az olyan apróhalak kiválóan alkalmasak az alaplébe, mint a kárász, vagy a keszeg, viszont a csuka és süllő nem biztos, hogy a legjobb választásnak bizonyulnak. Az apróhalakat a ponty fejével és farok részével egészen addig kell főzni, míg a hús le nem válik a szálkákról. ezután kezdődhet a hús átpasszírozása, de közben/előtte távolítsuk el a szálkákat belőle. A feladat időigényes, de az igazán sűrű alapléhez megéri rászánni az időt. Só, hagyma, pirospaprika bőven elegendőnek bizonyulnak, az ízek kavalkádjáról a halak gondoskodnak. Szokás fehérkenyeret és csípős paprikát is tálalni a halászlé mellé, de egyes területeken a gyufatészta az elterjedt.
Természetesen a halféléket nem csak halászlé főzéséhez használhatjuk fel, hanem ránthatjuk, süthetjük is azokat, melyekből kiváló karácsonyi menü készíthető. A halételek jóval kevesebbszer kerülnek asztalunkra, mint azt egészséges jellegük indokolná, ezért érdemes az év más időszakaiban is kihasználni a halfélék kínálta lehetőségeket a gasztronómia területén.
Tradicionális sütemény alapanyagok
Narancsos kacsasült, libamájpástétom, sertéskaraj, bárányhús, bélszín, harcsapaprikás túrós csuszával, mákos guba- olyan hagyományos finomságok ezek, melyek közül sok háziasszony választ az ünnepi menü összeállításakor. S ha a főétellel már megvagyunk, akkor még mindig ott a desszert kérdése, amely szintén nem hiányozhat az asztalról. A sütemények száma végtelen, ám megvannak azok a hagyományos alapanyagok, amelyek rendszerint megtalálhatóak a karácsonykor készítendő édességekben.
A mézeskalács, vagy mézes puszedli- miként nevük is elárulja- elképzelhetetlenek lennének méz nélkül. A méhészeti termék energiában rendkívül gazdag, és tartalmaz egy sor, szervezet számára fontos vitamint, ásványi anyagot. A mézeskalácsot már jóval az ünnepek előtt el szokták készíteni a háziasszonyok, és akár fogyasztásra, akár ajándékok dekorálására, vagy a fára is kiválóan alkalmasnak bizonyulnak. Díszítésének csak a fantázia szabhat határt, a boltokban pedig változatos mézeskalácsformákat szerezhetünk be. A mézes sütemények egyébként nem csak hazánkban kerülnek gyakran a karácsonyi asztalra, hanem az olaszoknál, a lengyeleknél és a norvégoknál is elterjedtek.
Az olyan tradicionálisan felhasznált fűszerek, mint a szegfűszeg, a citrom, a sáfrány, az ánizs, a gyömbér, a fahéj, vagy a vanília a sütemények mellett gyakran használatosak húsokhoz és italokhoz is. A fűszerek keverékének lakásban terjengő fenséges illata az ünnep hagyományos velejárójának számít.
Desszertkészítés során nem hiányozhatnak az aszalt és kandírozott gyümölcsök sem a süteményekből, de a mandula, a mogyoró, dió, sőt, a gesztenye is gyakran kerül az asztalra édességek alapanyagaiként. Hasonlóan népszerű a csokoládé, ebből azonban megéri a magas minőséget választani. Nem csak azért kedvelt az étcsokoládé, mert a hagyományos tejcsokoládéktól merőben eltérő íze van, hanem a benne megtalálható értékes anyagok miatt is. Mértékkel fogyasztva nincs hatással a testsúly alakulására, tartalmaz magnéziumot, rezet, és antioxidáns hatásukról ismert polifenolokat is.
Szaloncukor régen és ma
A szaloncukor manapság egyetlen háztartásból sem hiányozhat. Vannak, akik fát díszítenek vele, mások kizárólag fogyasztási célra vásárolják. Ősét a 14. században készítették Franciaországban, de német eredetére is utalnak jelek. Hazánkban egészen az 1980-as évekig gyakorlatilag csak kétféle szaloncukor létezett, mégpedig a konzum és a zselés. Később azonban változatos ízek jelentek meg, és mára a kínálat valóban rendkívül széles. Ha a vásárláshoz szeretnénk tanácsot adni, akkor érdemes a jobb minőség mellett dönteni, sőt, akár házilag is készíthetünk szaloncukrot, amely akár ajándékként is megállja a helyét.
Karácsony más országokban
Angliában 24-e bár munkanap, de este már a barátokkal töltik az ünnepeket az emberek, együtt esznek, isznak, sherryvel, citromlikőrrel fogadják a vendégeket. Angliában ekkor érkezik a Mikulás, vagy szó szerinti fordításban a Karácsony Apó. A gyerekek által írt ajándékkérő leveleket a kandalló tüzébe dobják, abban a hitben, hogy így majd eljutnak azok az Északi-sarkra. 25-én ajándékozzák meg egymást Angliában, ez a nap a családi összejövetelek ideje is. Pulyka, Christmas puding rendszerint az asztalra kerülnek, de ezzel természetesen nem ér véget a finomságok sora.
A karácsonyi ünnepek kapcsán a másik ország, mely mindenképpen említést érdemel, nem más, mint Finnország. A finneknél már december 23-án elindulnak a karácsonyi ünnepek, bár ekkor még munkával telik a nap. A következő nap reggelén a család együtt reggelizik hagyományosan fahéjas tejberizst, majd a népre oly jellemző természet közeliségnek adnak hangot, és megvendégelik állataikat, a környék madarait, s fűszeres bor társaságában készítik el az ünnepi vacsorát. Hagyományszerűen az ország korábbi fővárosában karácsonyi békét hirdetnek, és természetesen nem hiányozhat a napi programból a szaunázás sem. Különlegesség, hogy az ünnepi asztalt nem szokták leszedni, méghozzá azzal a céllal, hogy a karácsonyi manók is jóllakjanak. 25-én kezdődhetnek a rokonlátogatások, a 24-e Finnországban mindig a szűk családé.
Karácsony itthon
Hazánkban rendszerint már a novemberi hónapban megjelennek a bevásárló központokban a karácsonyi dekorációk és az ajándék akciók. Hajlamosak vagyunk túlzásba vinni, és a szükségesnél nagyobb mértékben vásárolni, sőt, az igényelt áruhitelek száma is növekvő tendenciát mutat az ünnepek közeledtével. Emellett ugyanakkor az a tendencia is megmutatkozik az elmúlt években, miszerint a saját készítésű ajándékok egyre nagyobb népszerűségnek örvendenek. Ezekhez a kreatív boltok széles választékkal állnak rendelkezésre, így gyakorlatilag még kezdők is mutatós és kedves ajándékot állíthatnak össze.
Nálunk 24-én díszítjük a karácsonyfát, és szentestén ajándékozzuk meg egymást- általában szűk családi körben. A rokonlátogatások 25-én veszik kezdetüket, amikor bőséges lakomák és italozások követik egymást. Ilyenkor még az egyébként diétára ügyelők is hajlamosak arra, hogy túl sokat egyenek, pedig célszerű lenne átgondolni, megéri-e ez. Az mértéktelen ajándékvásárlás és az eszem-iszom közepette ugyanis nem szabad megfeledkeznünk arról, amiről a karácsony valójában szól, mégpedig a szeretteinkkel együtt ünneplésről, az egymásra figyelésről és a hétköznapokból talán sokszor hiányzó meghitt hangulat megteremtéséről