Ez sokaknak rendkívül nehéz dolog. A szépen rendbe rakott ruhásszekrény látványát csak pár hétig tudják fenntartani, mert mindig pont arra a felsőre, vagy nadrágra van szükség, ami legalul van, így a sor rendre összeborul. Nem beszélve a fehérneműs fiókról, ahol aztán végképp hamar átveszi az uralmat a kaotikusság, így pont azt az alsót, vagy a kedvenc zoknit nem találjuk. Így hát lássunk néhány jó kis trükköt arra, hogy fenntartható rend legyen a ruhásszekrényben és ne kelljen hetente vagy két hetente de akár havonta rendet rakni.
Első az, hogy télen a könnyű holmikat, míg nyáron a meleg holmikat szigorúan pakoljuk el, mégpedig az alábbiak szerint. télen a kánikula ruhákat, könnyű ruhadarabokat mindenképpen szedjük össze mert azokra biztosan nem lesz szükségünk, azonban az őszi holmik maradhatnak, mert adódhatnak melegebb téli napok, hetek, amikor bizony csak egy hosszú ujjú felsőt veszünk fel a télikabát alá. Ugyanígy járjunk el nyáron is, hogy csak a vastagabb, vagy bélelt téli holmikat szedjük össze és pakoljuk el, mert egy középvastag kardigánra hosszú nadrágra ugyebár nyári estéken is szükség lehet.
Na mármost, mikor elővesszük tavasszal a tavaszi-nyári holmikat, szépen nézzük át a felhozatalt, és amit több mint egy éve nem vettünk fel, vagy tegyük egy külön dobozba, vagy hirdessük meg és adjuk el, vagy ajándékozzuk oda olyannak, akinek tetszik, de ne foglaljuk vele a helyet a szekrényben. Azt is selejtezzük ki, ami ugyan tetszik és „majd felveszem, de még nem tudom hova” kategória és már megvan 3 éve, mégsem volt rajtam. Mert lássuk be, ha eddig nem találtunk alkalmat arra, hogy magunkra öltsük, eztán sem fogunk, csak kerülgetjük a szekrényben és ez is hozzájárul a ruhásszekrényben lévő felforduláshoz. Selejtezzük ki, – vagy sürgősen javítsuk meg, ha mindenképpen ragaszkodunk hozzá – az elszakadt, lyukas ruhákat, viszont az elkopott, kifeslett ócska ruhadarabokra nincs mentség.
Ha megvagyunk a selejtezéssel, válogatással, akkor kezdjük szépen bepakolni a szekrénybe szín szerint, és fazon szerint. Például, külön oszlopban legyenek a hosszú ujjú felsők a rövid ujjú felsőktől.
Amit csak tudunk, tegyük vállfára, és tegyük a szekrény akasztós részébe. használjunk keskeny vállfákat, így több minden elfér egymás mellett. Az akasztós részben kezdjük balról a blúzokkal, utána a ruhák következzenek és a végén a kardigánok, blézerek és végül a szoknyák és ezt kövessék a nadrágok.
A fehérneműs fiókra érdemes nagyobb figyelmet fordítani, hogy meg tudjuk tartani a katonás rendet és ne legyen ciki kinyitni a fiókot, ha valaki más is jelen van éppen. Először is szakadt elszíneződött, vagy elszürkült bugyogónak nincs helye a fehérneműink között, mert kiábrándító látvány. Ugyanígy, semmi helye a fiókban a lyukas vagy kitágult szárú zokniknak. Ezeket mind likvidáljuk, mert nem sok cikisebb dolog van annál, mint amikor le kell vennünk a cipőnket és egy ütött kopott zokni van rajtunk.
Az alsóneműket és a zoknikat feltekerve tegyük a fiókba, így átlátható és nem kell feltúrni az egész fiókot. Nem jó módszer, amit sokan követnek, hogy a két zoknit gombócba egymásba gyűrik, mert így nem látható rendesen, hogy melyik az a zokni és hamarabb tönkremegy a gumírozása is.
Továbbá az apróbb dolgoknak használjunk műanyag kiskosarakat és akkor nem szanaszét lesznek a szekrényben. Az öveknek és egyéb kiegészítőknek is fenntarthatunk ilyen műanyag kosárkákat.
A nadrágok tárolására legalkalmasabb a csíptetős nadrágtartó, mert ebbe egyszerre kettőt is tehetünk és nagyon kicsi helyet foglal így az akasztós szekrényben.
Ha az így megalkotott rendre egy kicsit mindig odafigyelünk, megigazgatjuk, akkor már nem fenyegethet többet minket a zűrzavar veszélye és nem kell újra és újra nagy rendrakás-napot tartanunk hónapról hónapra.
okos-tipp: A nagyobb ruházati boltokban meg szokták kérdezni, hogy kérjük e a vállfát. Ilyenkor érdemes erre igényt tartani, mert így ingyen juthatunk olyan vállfához, amiből nagyon sok elfér egymás mellett a szekrényben ruhákkal megpakolva.