2014-ben elfogadott deviza alapú kölcsönszerződésekre vonatkozó törvények bizonyos szerződéses rendelkezéseket tisztességtelennek minősítettek, valamint jogszabályban rögzített árfolyamon forintosították a fogyasztók kölcsönszerződés alapján fennálló devizatartozásait.
A Fővárosi Ítélőtábla egy deviza alapú kölcsönszerződés vonatkozásában előzetes döntéshozatali eljárás iránti kérelmet terjesztett elő és azt is kérdezte az Európai Unió Bíróságától, hogy az Európai Unió Tanácsának 93/13/EGK irányelve (a fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről) rendelkezései alkalmazásának tükrében értékelheti-e valamely szerződési feltétel tisztességtelenségét, ha az nem világos és érthető, még ha a magyar jogalkotó hallgatólagosan jóvá is hagyta az árfolyamkockázatnak a kölcsönfelvevőre való terhelését, mivel azzal kapcsolatban nem hozott rendelkezést.
A Fővárosi Ítélőtábla által előterjesztett előzetes döntéshozatali kérelemben feltett kérdések tárgyában az Európai Unió Bírósága a 2018. szeptember 20. napján a C-51/17. számú ítéletével kimondta, hogy az ítélet tárgyát képező kölcsönszerződés „Kockázatfeltáró nyilatkozata” tartalmának megfogalmazása tisztességtelen, mert nem világos és érthető.
Mindenki tisztában van vele, hogy ha kölcsönszerződést kötünk a bankkal, akkor a rengeteg papír mellett alá kell írni a deviza árfolyamkockázatára vonatkozó banki tájékoztatást is. Ezen a tájékoztatáson siklottak át a devizahitelesek is számtalanszor, mivel a bankok ezt a tájékoztatást a szokásos módon prezentálták a kölcsönszerződő ügyfelekkel.
Az uniós bíróság ítéletében foglaltak szerint, a nemzeti bíróságok vizsgálhatják az árfolyamkockázatnak a kölcsönfelvevőre terhelését, és tisztességtelennek nyilváníthatják az ezzel kapcsolatos szerződési feltételeket, ha a hitelfelvevő számára nem világosan és érthetően fogalmazták meg azokat. Vagyis a nemzeti bíróságok, – így a magyar bíróságok is – eljárásukban vizsgálhatják, hogy egy hitelintézet tisztességesen járt e el, amikor az ügyféllel közölték az árfolyamkockázat jelentőségét, jelentését, az hogy ez mivel jár, érthetően fogalmazták e meg, laikusok számára is világos volt e.
A nemzeti bíróságnak hivatalból kell figyelembe vennie ezen túl azt, milyen, az árfolyamkockázaton felüli esetleges tisztességtelen feltételek lehetnek a szerződésekben, tette hozzá még az Európai Bíróság.
Az Európai Bíróság konkrétan így fogalmazott ítéletében:
„E követelmény magában foglalja, hogy az árfolyamkockázattal kapcsolatos feltételnek nemcsak alaki és nyelvtani szempontból, hanem a konkrét tartalom vonatkozásában is érthetőnek kell lennie a fogyasztó számára”
Az átlagos fogyasztó számára lehetőséget kell biztosítani nem csupán annak felismerésére, hogy a nemzeti fizetőeszköz a kölcsön nyilvántartásba vétele szerinti devizához képest leértékelődhet, hanem egy ilyen feltételnek a pénzügyi kötelezettségeire gyakorolt jelentős gazdasági következményeinek értékelésére is, vagyis, hogy lényegesen nagyobb összeget kellhet majd visszafizetnie, lehet, hogy a felvett összeg dupláját is.
Az ügy előzménye az volt, hogy két magyar magányszemély svájci frankban nyilvántartott kölcsönre vonatkozó kölcsönszerződést kötött egy magyar bankkal, mely szerződés értelmében a havi törlesztőket forintban kellett megfizetniük, de e részletek összegét a forint és a svájci frank aktuális árfolyama alapján számították ki.
A kölcsönfelvevők vállalták a szerződésben, hogy viselik a két pénznem árfolyamának esetleges ingadozásához kapcsolódó kockázatot. Az árfolyam későbbi jelentős megváltozása viszont a fizetendő havi törlesztőrészletek összegének jelentős mértékű megemelkedését eredményezte.
Magyarország 2014-ben törvényeket fogadott el, melyek a devizaalapú kölcsönszerződésekben megszüntettek bizonyos tisztességtelen feltételeket, és a fennálló összes fogyasztói tartozást forintosították. Ezen magyar jogszabályok elrendelték, hogy az MNB által meghatározott árfolyamot kell alkalmazni, viszont fenntartották az árfolyamkockázatnak a fogyasztóra terhelését a magyar forintnak a svájci frankkal szembeni leértékelődése esetében.
A jogalkotó nem változtatott azon a helyzeten, hogy a deviza árfolyamának a fogyasztó kárára történt megváltozásából előálló többletköltségeket egyedül a fogyasztó köteles viselni.
Az Európai Unió Bírósága megállapítása tehát az, hogy „az árfolyamkockázattal kapcsolatos feltételnek nemcsak alaki és nyelvtani szempontból, hanem a konkrét tartalom vonatkozásában is érthetőnek kell lennie a fogyasztó számára, abban az értelemben, hogy az általánosan tájékozott, ésszerűen figyelmes és körültekintő, átlagos fogyasztó ne csupán azt legyen képes felismerni, hogy a nemzeti fizetőeszköz a kölcsön nyilvántartásba vétele szerinti devizához képest leértékelődhet, hanem értékelni kell tudnia egy ilyen feltételnek a pénzügyi kötelezettségeire gyakorolt – esetlegesen jelentős – gazdasági következményeit is.”
Nagyon fontos része az ítéletnek az alábbi megállapítás:
A hazai bíróságoknak az ilyen – tisztességtelenség látszatát keltő – szerződéses feltételeket akkor is meg kell vizsgálnia a szóban forgó követelmények fényében, ha a feltételek némelyikét a nemzeti jogalkotó – mint ahogy fentebb írtuk, Magyarországon a 2014-es devizatörvényekkel – utólag tisztességtelennek nyilvánította, és semmisségét állapította meg.
Az C-51/17. számú ítéletre vonatkozóan a Kúria közleményt adott ki, amelyben ígéretet tett arra, hogy „a felmerülő értelmezési kérdések megvitatására összehívja a Kúrai Elnöke által évekkel ezelőtt felállított konzultatív testületet.”
A Kúria megállapította, hogy az árfolyamkockázat viselésére vonatkozó szerződési feltételek tisztességtelensége érdemben vizsgálható, attól függetlenül az ezt követő forintosítási és más devizahiteles törvényekben foglalt rendelkezésekre.
A Kúria kimondja, hogy „az adott ügyben eljáró bíróságnak kell megállapítania, hogy a fogyasztó megfelelő időben és tartalommal kapott-e tájékoztatást az árfolyamkockázat viselésére vonatkozó szerződési feltétel gazdasági következményeiről.”