Önálló betegségként 1979-ben fogadták el a bulímiát, mely táplálkozási zavarként és ezzel együtt pszichiszomatikus tünetekkel együtt járó kórképként ismert. Felismerése, gyógyítása rendkívül nehéz, hiszen nagyrészt a beteg saját döntésétől függ az, hogy ki kíván-e lépni abból az ördögi körből, mely rányomja bélyegét szinte minden napjára. De miről is van szó tulajdonképpan a bulímia esetében? Az általában 18-25 év közötti fiatal lányokat, nőket érintő betegség falási rohamokkal, majd ezeket követően hánytatással és hashajtózással jár.
A betegségben szenvedők általában súlyos testképzavarral is rendelkeznek, és egyéb pszichés problémáikból eredő szorongásaiknak kívánnak a falási rohamokkal, a nagy „zabálásokkal” véget vetni. Mivel azonban a bulímia valóban ördögi körként fonja körbe a pácienst, így egy-egy hatalmas evés után bűntudata támad, és ismételten megjelenő szorongását hánytatással kívánja oldani. A művelet könnyen rendszeressé válik, a betegség felismerése pedig azért is rendkívül nehéz, mert az érintett személy sokszor nem küzd súlyproblémákkal, mivel még a felszívódás, és a zsírként való raktározódás előtt megszabadul a tápanyagtól.
Mint a legtöbb betegség esetében, itt is a kiváltó okok megtalálása a legfontosabb. A már említett testképzavar, valamint a minél kisebb testsúly iránti vágy csak egy része azoknak a pszichés folyamatoknak, melyek a bulímiás betegben lezajlanak. Általában jellemző a saját magukkal való elégedetlenség, ami részben szeretethiányra, magányosságra vezethető vissza. Kifejezetten az érintett korosztály tagjaira jellemző az önmaguk keresése a világban, s ha ez akár az elszenvedett traumák, akár a magány, az unalom, vagy a depresszió hatására étkezési zavarokba torkollik, onnan már nem sok kell ahhoz, hogy kialakuljanak a bulímiára jellemző tünetek.
Mivel a dolgok gyakorlatilag kicsúsznak irányítása alól, így a külső segítség elengedhetetlen a gyógyuláshoz, de rendkívül fontos az is, hogy a beteg saját maga belássa, változtatásra van szükség pszichés és testi egészsége érdekében is. A rendszeres hánytatás hatására ugyanis a gyomorsav miatt sérül a nyelőcső, és a fogak is egyértelműen romlásnak indulnak. A hasmenés és a hánytatás hatása továbbá az is, hogy a vér káliumszintje akár kritikus mértékre zuhan vissza, ami súlyos szívritmuszavarokat okozhat.
Az egyszerű bulímia néven ismert betegség nem feltétlen olyan személyeknél jelentkezik, akik magányosak, és alacsony önértékeléssel rendelkeznek, de tény, hogy körükben sokkal gyakoribb. Kiválthatja egy párkapcsolat vége, amiért a beteg saját magát és külsejét okolja. A fogyáshoz vezető úton a diéták nem vezetnek számára eredményre, vagy nem látják elegendőnek a súlycsökkenést, ezért a kalóriamegvonás drasztikusabb módjai mellett döntenek. Mivel azonban a szervezet kapacitásaival nem lehet visszaélni a végletekig, így rendszeresen falási rohamok törnek rá a betegségben érintett fiatalokra. Egy-egy ilyen roham után a bűntudat kínozza őket, és igyekeznek minél gyorsabban megszabadulni a bevitt kalóriáktól, ennek pedig legegyszerűbb módja a hánytatás, valamint a hashajtás. A folyamat nyilvánvalóan öngerjesztő, segítségért azonban az esetek nagy részében nem folyamodnak a betegek. Gyakran még a családtagok, barátok számára is ismeretlen a probléma, ami nem könnyíti meg az érintett gyógyulását cseppet sem.
Testsúly szempontjából kritikusabb a helyzet az anorexiás bulimia nervosa néven ismert betegség estében, amelynél a mérleg 46 kilogramm körüli értéket mutat. Az érinettek személyiségjegyei megegyeznek az előzőekben leírtakkal, de tény, hogy azok a fiatalok, akik e táplálkozási zavarban szenvednek, éretlen személyiségek. Többek között ezért is lehet, hogy amint testsúlyuk kezdi a normálisnak mondható értéket megközelíteni, hánytatáshoz folyamodnak, hogy ez ne történhessen meg. Szintén jellemzőek a falási rohamok, majd az azokat követő bűntudat, és a bevitt kalóriától való megszabadulás rendkívül egészségtelen módja.
A betegség speciális változata, az életet is jelentősen veszélyeztető a multi-impulzív bulimia nervosa, amely kábítószer-fogyasztással, alkoholizmussal, az ezekkel összefüggő lopásokkal, öngyilkossági hajlammal, és erre irányuló tényleges kísérletekkel jár együtt. Szerencsére nem sokakat érint a bulímiások közül, és szinte kivétel nélkül súlyos pszichés zavarokkal társul ez a változat.
Kevésbé súlyos, és nem jár hánytatással a túlevéses táplálkozási zavar, amit kényszerevés néven is ismerünk. A pszichés háttér hasonló, ám a következmények között ott szerepel a súlyos elhízás. A falási rohamokkor jelentős mértékű kalóriabevitel történik, s mivel ezek kényszeresen követik egymást, nagyon gyorsan felszedhet az érintett akár 20-30 kiló súlyfelesleget is. Az önkontroll, és a helyzet felismerése, a változtatni akarás az első lépés azon az úton, ami a normál étkezési szokások kialakításához, valamint az egészséges testsúly eléréséhez vezet.
Bármennyire komoly következményekkel is járhatnak egyes táplálkozási zavarok, az életmód megváltoztatása, valamilyen körülmény, például egy új kapcsolat, hozzásegíthetik a beteget ahhoz, hogy sikerüljön kilábalni a betegségből. Jó hír, hogy a bulímia akár spontán is meggyógyulhat, ha pszichésen helyreáll a páciens. A személyiségzavarok gyógyítása tehát pszichoterápián keresztül sokat segíthat.
Sajnos napjainkban is tartja magát az a téveszme hazánkban, hogy szégyen pszichiáterhez fordulni. Tény viszont, hogy a szakember sokat segíthet a terápiával, s indokolt esetben akár a gyógyszeres kezelés is hozzájárulhat ahhoz, hogy a páciens elfogadja önmagát, szorongásain sikerüljön túllépnie, és kezelni tudjon bizonyos olyan helyzeteket, melyek korábban jelentős stresszel, és az ezzel együtt járó táplálkozási problémákkal jártak számára. A beteg környezetében élőknek fontos tudniuk, hogy a táplálkozási zavar nem múló hiszti, és elbagatellizálni semmiképpen nem szabad azt. Ha az érintett személy azzal szembesül, hogy akaratgyengének tartják még a hozzá közel állók is, az biztosan csak ront a helyzeten. Az odafigyelés és a szakmai segítség, valamint az életmódváltás együttesen vezetnek a beteg gyógyulásához.