A testsúly kérdése minden korban érdekelte a nőket, s bár a szépségideálok mindig változtak, de a karcsú formák iránti vágy valószínűleg soha nem veszett ki a gyengébbik nem tagjaiból. Például a XIX. században élt, történelemkönyvekből és filmekből is jól ismert Erzsébet királynő (Sissi) is rendkívüli módon odafigyelt súlyára, 170 centiméteres magasságához derékbősége minössze 50 centi volt. Az anorexia nervosa kórképét először 1873-ban írták le pontosan, bár ekkor még anorexia hysterica néven volt ismert, ami sokat elárul a róla kialakult képről.
Bár tény, hogy testi megbetegedésekkel is együtt jár, de jóval fontosabb az anorexia pszichés hátterének vizsgálata, hiszen mind megelőzésében, mind kezelésében ez játszik döntő szerepet. Napjainkban a kifutókról, a magazinok címlapjairól gyakorlatilag csontsovány modellek mosolyognak vissza ránk, hirdetve ezzel azt, hogy kizárólag a minimális testzsírszázalékkal rendelkezők lehetnek szépek és csábosak. Bár az elmúlt időszak botrányai, és a kórosan sovány modellek valamelyest hatást gyakoroltak a közízlésre, de a megkérdezett nők szinte mind egyetértenek abban, hogy a felesleges kiló – legyen az akár 3, akár 20 – egyértelműen a szépség ellen van.
Nyilvánvaló, hogy az elhízás egy sor betegség kialakulásáért felelős, de az anorexia esetében éppen arról van szó, hogy az érintett személy nem küzd felesleggel, sőt, már a normális testsúlytól is messze elmarad. Kezdetben általában fogyókúrázással indul a betegség felé vezető út, ami azonban nem áll meg a normál testsúly elérésekor, hanem mind újabb célokat tűz ki magának a beteg, míg kórosan le nem soványodik, ami már egészségi állapotát is nagymértékben veszélyezteti.
Nem segít a helyzeten az sem, hogy a fiatal lányok körében egyébként is elterjedtek a különféle fogyókúrás módszerek, gyakran azon versengenek, kinek sikerül többet leadni, és teljesen ésszerűtlen, a szervezet vitamin-, és ásványi anyag ellátottságát is veszélyeztető fogyókúrák mellett teszik le voksukat. A környezet hiába hívja fel a beteg figyelmét arra, hogy vékonysága már nem ízléses, sokkal inkább aggodalomra okot adó, az érintett személy nem látja a veszélyt, sőt, minél soványabb, annál vonzóbbnak tartja az eredményt.
Mivel az elhízásról, mint jelenségről kizárólag olyan társadalmakban beszélhetünk, ahol elegendő mennyiségű táplálék áll rendelkezésre, így az ettől való félelem is a fejlett országokat érinti. A 16 és 25 év közötti nőknek körülbelül egy százaléka anorexiás, de ennél jóval magasabb azok száma, akik életének központi elemévé vált a súlykontroll, a fogyókúrázás, a kalóriák számolgatása, valamint a plusz kilóktól való rettegés. Az anorexiások egyébként szinte kivétel nélkül pedáns, maximalista emberek, s ez a testalkatukról kialakított elképzelésük kapcsán is megmutatkozik. A fiatal felnőtt nők esetében nem ritka, hogy tökéletesen ellátják családjukat, mindig a legfinomabb falatokat teszik az asztalra, de saját étkezésüket elhanyagolják, és szívesen keresnek kibúvót a közös ebédek, vacsorák alól. A tinikorban levők sem szívesen esznek együtt a családdal, vagy ha ezt meg is teszik, az ennivalót inkább elrejtik, mintsem el kelljen fogyasztaniuk azt, amiről biztosan hiszik, minden boldogtalanságuk, és persze saját maguk által el nem fogadott külsejük forrása.
Az anorexiás személyek hirtelen, jelentős fogyáson képesek keresztülmenni, és soványságuk ellenére is testképzavarokkal küzdenek, undorodnak az elhízott emberektől, és rettegnek attól, hogy saját magukon a plusz kilók legkisebb jelét is tapasztalják. Az esetek nagy részében már a normál testsúlyt is túlsúlyként élik meg a betegek, az éhezés egyértelmű velejárói pedig a havi vérzéssel kapcsolatos zavarok, akár annak teljes elmaradása.
Nem csak az elhízástól való félelem áll azonban a háttérben, hiszen az anorexia a bulímiához hasonlóan egy sor pszichés problémával hozható összefüggésbe. Egyes traumák, a szülők válása, vagy a közösségekbe való beilleszkedés hiánya mellett gyermekkori események is okozhatják a súlyos táplálkozási zavart. A tünetek általában egyenletesen jelentkezhetnek, és nem ritka, hogy a bulímiás betegek anorexiásokra jellemző tüneteket produkálnak, valamint ugyanez fordítva is tapasztalható.
Nem ritka, hogy a páciensek valamilyen egyoldalú diétát követnek, ami már alapból nincsen jó hatással az egészségi állapotra, főleg, hogy mellette akár naponta órákon keresztül is képesek edzeni. Egy ideig fenntartható az állapot, de ahogy kiürülnek a szervezet raktárai, hangulat-, és teljesítményromlás, általános rossz közérzet, fáradtság, depresszió, szorongás lesznek úrrá a betegen, akinek szexuális érdeklődése is romlik, valamint szociálisan is elszigetelődik.
A test külső jeleket is ad arra, hogy nagyon nincs rendben valami a beteggel. A petyhüdt, száraz bőr, a hormonális változásokra visszavezethető fokozott szőrnövekedés mellett a vér koleszterinszintje is magas lehet, ami a szív-, és érrendszer számára kifejezetten káros. A havi vérzés elmaradásával, zavaraival idővel teljesen lehetetlenné válik a teherbeesés. Amennyiben serdülőkorban szenved a beteg anorexia tüneteitől, úgy fejlődésében is visszamaradás tapasztalható, ugyanis a csontok nem kapják meg a növekedéshez szükséges tápanyagokat. Ezzel egyidejűleg nő a későbbi csontritkulás veszélye. A vérszegénység mellett lelassul a szívverés, valamint a szervezet folyadékháztartásának egyensúlya is felborul, ami akár szív-eredetű halálozáshoz is vezethet a nagyon lesoványodott pácienseknél.
Nem elég pusztán a fenti testi tüneteket észlelve segíteni, hiszen ilyenkor már akár hosszas kórházi kezelés is szükségessé válhat ahhoz, hogy a beteg ne legyen gyakorlatilag életveszélyes állapotban. A szervezetben jelen levő mikrotápanyagok szintje ugyanis annyira le tud csökkenni, ami komolyan veszélyeztetheti az életet. A pszichés tüneteket is észre kell venni azoknak, akik a beteg közvetlen közelében élnek. Az étkezésektől való tudatos távolmaradás és a nagymértékű, egészségtelen szintet elérő fogyás mind-mind arra utalnak, hogy az illető komoly testképzavarokkal küzd. A testi egészség helyreállítása legalább olyan fontos, mint a pszichés egyensúly megteremtése. A táplálkozásra való fokozatos visszaállításhoz ajánlatos akár dietetikus tanácsát is kikérni, de az is lényeges, hogy a beteg belássa, normál, diétás táplálozással, és ésszerű kereteken belül végzett testmozgással elérheti azt az alakot, ami vonzó, és ugyanakkor nem károsítja vele egészségét.