Augusztus 20 - Államalapítás Ünnepe

Manapság sokaknak csak a szabadnap, a tűzijáték, és a számos szabadtéri program jut eszükbe augusztus 20-áról, pedig ennél jóval több szót érdemel az egyik legrégebbi magyar ünnepünk. Augusztus 20-a Szent István király napja, valamint a keresztény magyar államalapítást is ekkor ünnepeljük. I. István idejében még augusztus 15-ére esett az ünnep, de ezt később Szent László királyunk tette át a ma is ismeretes dátumra. Augusztus 20-án avatták szentté I. Istvánt, amikor a székesfehérvári Bazilikában oltárra emelték relikviáit.

Történeti visszatekintés

István kultusza ugyan terjedt, és egyházi ünnepként tartották számon augusztus 20-át, ám a pápa csak 1686-ban nyilvánította szentté Istvánt, és rendelkezett arról, hogy az egyetemes egyház is minden évben emlékezzen meg Szent Istvánról, méghozzá világszinten augusztus 16-án. Mivel 1771-ben XIV. Benedek pápa arról rendelkezett, hogy csökkenteni kell az egyházi ünnepek számát, így egy ideig a Szent István-nap kimaradt az ünnepek sorából, de Mária Terézia újra nemzeti ünnepnapként rendelte azt el. Szintén az ő nevéhez fűződik István kézfejereklyéjének Bécsbe, később pedig Budára vitele.

Mivel augusztus 20-a a független magyar állam szimbóluma is, így nyilvánvaló, hogy az 1848-as szabadságharc leverését követően megtartását betiltották. Először újra 1860-ban kerülhetett sor megünneplésére, amely végül nemzeti tüntetésbe torkollt. A kiegyezés, 1967 után ünnepelhették végre teljes pompájában a napot, ráadásul 1891-ben Ferenc József az ipari munkásoknak is lehetővé tette, hogy ezen a napon ne kelljen dolgozniuk. A napjainkban jól ismert, épületeken elhelyezett lobogók története is ekkorra nyúlik vissza, ugyanis 1895-ben rendelték el a középületek fellobogózását.

A történelmi környezetből adódóan a két világháború között az ünnep egyfajta megemlékezés is volt a Trianon előtti Magyarországra, és a visszaállítás iránti igény is folyamatosan felmerült. 1945-ig nemzeti ünnepként, 1947-ig pedig egyházi ünnepként volt lehetőség ünnepelni augusztus 20-át, majd ezután eltörölték. A Szent Korona egészen 1978-ig az Egyesült Államokban volt.

A kommunizmus idején tehát nem volt ünnepelhető augusztus 20, hiszen az nem csak egyházi, hanem nemzeti tartalommal is bírt. A hatalom teljesen nem akarta megszüntetni az ünnepet, ennek esetleges következményeitől tartott, de igyekezett annak új tartalmat adni, hogy elveszítse nemzeti ünnep jellegét. Ismeretes, hogy az új kenyér ünnepeként tartották számon, majd a szocialista alkotmány hatályba lépésének napját is direkt augusztus 20-ra időzítették 1949-ben, ezzel mintegy új államalapítást kívántak teremteni.

A rendszerváltást követően indultak meg a változások, 1991-ben pedig hivatalos állami ünnepi rangot kapott augusztus 20-a az első szabad választáson létrejött Országgyűlés rendelkezésének megfelelően.

A Szent Jobb körmenet

A napjainkban is ismert és gyakorolt hagyomány, vallási ceremónia egészen a XIX. századig vezethető vissza. A történelem során nem egy helyen őrizték a kézfejereklyét, és attól is rendszerint tartottak, hogy elrabolják azt, idegen földre kerül, amelyre nem is egyszer akadt példa. 1771-ben került haza Raguzából, vagy ismertebb nevén Dubrovnikból. Ekkortájt Győrben és Pannonhalmán megtekinthető volt, de csak közel száz év múlva történhetett meg, hogy a hívek rendszeresen elé járulhattak.

1944-ben mind a Szent Jobbot, mind a koronázási jelvényeket kivitték az országból, s csak a salzburgi érsek segítségével sikerült azokat az ausztriai Mattséé-ből visszahozni, így a második világháborút követően már lehetőség volt arra, hogy újra körbehordozhassák. 1950 és 1989 között a rendszer nem tette lehetővé, hogy augusztus 20 megünneplésre kerüljön, így a körmenet is elmaradt. Elsőként újra 1989. augusztus 20-án rendezték meg újra a Szent Jobb körmenetet, amely ekkor már nem csak vallási jelleggel bírt, hanem fontos állami tisztségviselők és vezetők is megjelentek az eseményen.

1862-től tehát kisebb-nagyobb megszakításokkal a Lippert-féle ereklyetartóban vitték a Mátyás Templomig és vissza az ereklyét. Manapság a Bazilika körül zajlanak a legfontosabb események az ismét állami ünneppé nyilvánított Szent István ünnepén, augusztus 20-án.

Nemzeti jelképeink a zászlótól a koronázási ékszerekig

A magyar állam jelképei ünnepségeinken rendszerint jelen vannak. Segítségükkel hazánk évezredes történelmére emlékezünk, nem elfeledve azokat a negatívumokat sem, melyeket meg kellett élnünk ahhoz, hogy a jelenlegi rendszerben élhessünk, idegen, elnyomó hatalomtól függetlenül. Az Alkotmány és egyéb jogszabályok szabályozzák az állami jelképek rendszerét, melyek társaink az emlékezésben.

A jelenleg is ismeretes nemzeti zászló a mai formáját hosszú évek után nyerte el. Eleinte fekete turulmadárral díszített zászló alatt vonultak harcba a magyarok, majd a zászlókra olyan szentek képei kerültek, mint Szent István, Szent György, valamint Szent Márton. Ezeket váltotta fel a vörös-ezüst sávos zászló, amely még sokáig helyet kapott a XV. század után az oklevelek pecsétjeinek selyemzsinórzatán is. A piros-fehér-zöld színek használatát az 1848. évi XXI. törvénycikk rendelte el.

A magyar állam keresztény jellege miatt eleinte egyházi énekek és versek szolgáltak nemzeti himnusz gyanánt. A XIX. század elején nálunk is az osztrák császárhimnusz töltötte be ezt a szerepet, ám ekkor már egyre többen ismerték a Rákóczi-indulót is, mely a magyarság szimbólumává vált akkoriban.

Kölcsey Ferenc Hymnusát 1823. január 22-én fejezte be, ám miként a kutatásokból kiderült, valószínűleg nem egyetlen nap alatt készült el az azóta is felejthetetlen remekmű. A vers egyszerre fejezi ki a múlt miatti pesszimista hangulatot, és a jövőbe vetett reménykedés gondolatát. A Himnusz mellett még egy mű mindenképpen említést érdemel, ez pedig nem más, mint a Szózat, mely Vörösmarty Mihály nevéhez fűződik, s 1836-ra datálható. Mivel mindkét mű nagyságát már ekkor felismerte a szakma, így Bartay Endre, a Nemzeti Színház igazgatója pályázatot írt ki a Szózat, majd a Himnusz megzenésítésére. Egressy Béni és Erkel Ferenc szerzeményei nyerték el a tetszést, és a dallamok hamarosan elterjedtté váltak. Hasonlóképp más nemzeti jelképek használatához, hivatalosan csak a rendszerváltást követően ismerték el a Himnuszt, mely Alkotmányunkban is helyet kapott.

A nemzeti jelképek között kiemelkedő helyet foglal el a Szent Korona, amely legalább a 12. századtól jelen van történelmünkben. A források alapján nem határozható meg egyértelműen keletkezésének időpontja, az viszont biztos, hogy a trónviszályok és hatalomért folytatott küzdelmek idején nagy értéket képviselt, és birtoklásáért mindig is folytak a harcok. A kutatások rávilágítottak arra, hogy alapvetően két részből áll, méghozzá a görög koronából, és az úgynevezett latin koronából. Míg az egyes részek rendkívül színvonalas ötvösmunkáról tesznek tanúbizonyságot, addig a kettő összeillesztése már korántsem ilyen minőségi. Erre valószínűleg III. Béla uralkodása idején került sor hazánkban. Bár az évek során a koronázás, mint esemény többször elveszítette szerepét, a második világháború után pedig a koronázási jelvények külföldre kerültek, de azok jelentőségükből máig nem veszítettek.

Nemzettudatunk egyedülálló darabjának tetején, a pántok találkozásánál Krisztus látható, a négy oldalon Péter, Jákób, Pál és János apostolok képeit helyezték el. A pántok alsó részén Fülöp, Bertalan, András és Tamás apostolok vannak. Az abroncs tetején Gábriel és Mihály arkangyalok is helyet kaptak, az alsó részeken pedig olyan szentek képei láthatóak, mint Sárkányölő Szent György, Szent Demeter, Szent Kozma, Szent Damián, Nagy Konstantin császár, Dukász Mihály illetve Geobitzasz, akiről még ma is alig tudunk valamit. A Szent Korona korábban a királyi hatalom jelképe volt, ma pedig a magyar államot és a nemzetet szimbolizálja.

Hasonlóan a koronához, a koronázási jelvények is a hatalom szimbolikus jeleiként vannak jelen a történelemben. A koronázási palást, a királyi jogar, az országalma, a koronázási kard és a magyar koronázási kereszt és egyéb ruhadarabok is ismeretesek. A koronázási palást eredetileg misemondó ruha volt, amelye Szent István és Gizella királyné ajándékozott a székesfehérvári székesegyháznak. A magyar jogar, mint az igazságosság és a jogszolgáltatás jelképe van jelen a történelemben. Az országalmát már az ókorban is használták hatalmi jelképként, s mint ábrázolás, a koronázási paláston is megtalálható. A koronázási palást a Magyar Nemzeti Múzeumban kapott helyet, a Szent korona, a jogar és az országalma pedig a Parlament kupolatermében tekinthetőek meg.

Ünnepi programsorozatok szerte az országban

Minden évben tisztavatásra, zászlófelvonásra, kitüntetések átadására, ünnepi szentmisére is sor kerül, de a Szent Jobb körmenet és az elmaradhatatlan tűzijáték is az ünnep részei. Természetesen nem csak a fővárosban készülnek többféle rendezvénnyel augusztus 20-ára, hanem az ország minden városában és településén is. A kirakodóvásárok mellett zenés programok, családi rendezvények, előadások várják a lakosságot, akik rendszerint kihasználják a nyár végének utolsó heteit kikapcsolódási céllal.

Sokan kifejezetten erre az időszakra időzítik szabadságukat, és a nyárvégi melegben még utoljára hódolnak a fürdőzés és a napozás élményeinek. Nem véletlen, hogy a wellness szállodák akciós csomagajánlatokkal várják ekkortájt a pihenni vágyókat, de az élmény-, és gyógyfürdők is a megszokottnál több programot kínálnak az ünnep alkalmából. A tömeget nem kedvelők számára azonban nem biztos, hogy az augusztus 20 környéki időpontok bizonyulnak a legjobb választásnak a kikapcsolódásra, ugyanis ilyenkor mindenhol zsúfoltságra lehet számítani.

Augusztus 20-a, mint az államalapítás ünnepe vallási jellege mellett nem veszítette el a magyar nemzet államának fennállására, valamint az elmúlt évszázadokban bennünket ért veszteségekre való emlékezés méltó módját sem.



További cikkek

Korábbi cikkek

Ezt már olvastad? Bezárás