Mikor nem kell dolgozni: Pihenőidő, pihenőnap, munkaközi szünet, munkaszüneti nap 2017

A pihenőnapról és a munkaszüneti napokról is külön cikkben foglalkoztunk már korábban, de a témakörben vannak még kapcsolódó fogalmak, amit önmagukban és összefüggésében is tisztázni érdemes. Mindegyik fogalommal találkozunk a munkavégzések során, mégsem biztos, hogy tudjuk a különbséget.

2017. január 1. napján lépett hatályba a napi pihenőidőt szabályozó paragrafus módosítása, mely szerint: Továbbra is 11 óra egybefüggő napi pihenőidőt kell biztosítania a munkáltatónak két munkanap között.

A napi pihenőidő legalább nyolc óra csak az alábbi esetekben lehet: osztott munkaidőben,megszakítás nélküli, több műszakos vagyidényjellegű tevékenység esetében.

A nyári időszámítás kezdetének időpontjára eső napi pihenőidő alapesetben 10 óra legalább, míg a fent említett kivételes estekben legalább 7 óra (jelenleg ez a rendelkezés az új) Minden esetre az új rendelkezés kimondja, hogy a két egymást követően beosztott napi pihenőidők együttesen legalább 22 óra kell hogy legyen. (ez eddig nem volt benne az Mt-ben).

Korábbi szabályozás úgy fogalmazott, hogy nem illeti meg a munkavállalót pihenőidő, ha a készenlét alatt munkát nem végzett. Jelenleg ez úgy hangzik, hogy a készenlétet követően nem kell pihenőidőt beosztani, ha a munkavállaló munkát nem végzett. Vagyis nem kell, de lehet, mert a tv. nem zárja ki.

A törvény munkaközi szünetet említ, ami azt jelenti, hogy a napi munkaidőn belül jár a szünet, ami húsz perc, ha hat óránál hosszabb a munkaidő. Kilenc óra hosszúságú munkánál már pluszban 25 perc jár. Ezt a munkáltatók az ebédidőben oldják meg, mert a munkakezdés után három órával már kiadható. A fiatal, 18 és ezalatti munkavállalóknak még több idő jut a munkaidő alatt, mert négy és félórai munkavégzéshez napi fél óra, míg hatóra után háromnegyedóra. Persze a munkáltató adhat többet is, ez csak a törvényi minimum. Dönthet úgy, hogy akár egy órát is ad, bár ez ritkán történik meg. A munkaközi szünetnek az a lényege, hogy a dolgozó el tudjon szakadni a munkától, fel tudjon kicsit lélegezni, ezért úgy kell biztosítani számára ezt a szünetet, hogy otthagyhassa a munkahelyét erre a kis időre. A munkaközi szünetről azt kell még tudni, hogy nem része a munkaidőnek, vagyis, nem lehet beleszámítani, bár a munkáltató dönthet akár úgy is, de alapesetben nem számít bele a 20 perces szünet a 8 órás munkába például.

A napi pihenőidő az az időszak, amit a két munkaidő között tölt el a munkavállaló. Ennek az időnek el kell érnie a 11 órát, vagyis egyik nap mikor befejezi a munkát, onnantól kezdve kell 11 óra szünet, amíg meg nem kezdi a következő napi munkát. Ha egyik nap délután hatig dolgozik valaki, akkor leghamarabb is másnap reggel 6 órakor kezdhet. Ez az alapeset, ám vannak munkavállalók, akik más munkaidőben vannak beosztva, így neki eltérő szabályokat kell figyelembe venni. Az ilyen „általánostól” eltérő munkaidő beosztások a többműszakos, vagy az idénymunka (amikor az időszaktól függ, hogy egyhuzamban mennyit kell dolgozni), illetve a készenléti munkakörök. Készenlétkor, ha a készenlétben nem volt tényleges munkavégzés, mert nem kellett intézkednie a munkavállalónak, nyugodtan végigaludhatta az éjszakát, tegyük fel, akkor nincs pihenőidő.

A fiatal dolgozóknak viszont már 12 óra jár napi pihenőidőnek. Sajnos a 11 óra nem hosszú idő, és sajnos a hazautazás és a visszautazás is beleszámít. Ez kifejezetten hátrányos azoknak, akik távolsági busszal kell, hogy bejárjanak dolgozni, mert így ténylegesen csak aludni fognak hazajárni, ha a szabályokat nézzük.

A következő fogalom a heti pihenőnap. Ez két napot jelent a héten, amit meg kell kapnia a munkavállalónak. Ez általában a szombat és vasárnap, de nem mindenki hétfőtől péntekig dolgozik, (bár mostmár, hogy eltörölték a vasárnapi munkavégzést az élelmiszer üzletekben, vagy plázákban, sok minden megváltozott) Aki egyenlőtlenül van beosztva, annak a heti pihenőnapjai is egyenlőtlenek lehetnek, mégis hat munkanap után kell egy pihenőnapot adni. Ha valaki megszakítás nélkül, vagy több műszakban dolgozik, esetleg idénymunkát végez annál ez sem feltétlen igaz. Viszont, egy hónapban legalább egy vasárnapjának szabadnak kell lenni. Ez a szabály is megdől, ha valaki csak szombaton és vasárnap osztanak be részmunkaidőben.

A heti pihenőnap a nőknél és az egyedülállóknál nem osztható be egyenlőtlenül, ha a gyermeke még nincs három éves. De akkor sem, ha egészségkárosító kockázatok között kell munkát végezni. A fiatal munkavállalók itt is kivételt élveznek.

A törvényben foglalt munkaszüneti napok a január 1., március 15., húsvéthétfő, május 1., pünkösdhétfő, augusztus 20., október 23., november 1. és december 25-26. Attól függően, hogy a munkaszüneti napok melyik napra, - hétköznapra – esnek, további szabadnapot vonzhatnak magukkal. Például, ha március 15. csütörtökre esik, akkor péntek munkaszüneti nap, és majd a pénteket egyik szombaton le kell dolgozni. Az ünnepnapot nem lehet ledolgozni, mert az munkaszüneti nap. Munkaszüneti napon csak a megszakítás nélküli munkarendben dolgozók dolgozhatnak, vagy pl. tűzoltók, egészségügyi dolgozók…stb. A munkaszüneti napon 100%-os a bérpótlék. Vasárnap pedig 50%.



További cikkek

Korábbi cikkek

Ezt már olvastad? Bezárás